Igyekszik a lehető legtöbbet kihozni a napjaiból Mikó István. A színművész nem akar az emlékekbe temetkezni, a jövőbe néz és az élet minden pillanatát szeretné úgy és olyan erőteljesen megélni, ahogy csak lehet.
Forrás: Bors
Hogy van mostanában, mivel telnek a mindennapjai?
Készülünk az új évadra, a Turay Ida Színházban rendezem a Rejtő Jenő Úrilány szobát keres című darabot, tegnap pedig a Tizennégy karátos autó című előadást mutattuk be a Városmajorban.
A hosszú kényszerpihenő után sikerült gyorsan visszarázódni a dolgos hétköznapokba?
Túlságosan is gyorsan. Nyáron mindenki egyszerre próbálta behozni a behozhatatlant és nagyon sok előadásunk volt, amiért persze hálás vagyok. Kénytelenek voltunk gyorsan visszarázódni, bár a pandémia alatt sem tétlenkedtem, megzenésítettem Kovács András Ferenc verseit és ebből próbálok valamit kihozni, talán egy színházi előadás is kikerekedhet belőle.
Van reggeli rutinja, ami segít, hogy lélekben is felkészüljön az Ön előtt álló napra?
Reggelenként elég korán kelek, az első híradót megnézem egy kávé mellett, közben pedig keresztrejtvényt fejtek, hogy frissen tartsam az agyamat. Emellett, ha aznap van próba vagy fellépés, akkor felelevenítem a szövegemet a délelőtt folyamán.
Ha ez valami miatt kimarad, akkor az rányomja a bélyegét a hangulatára?
Már hozzászoktam, hogy valami kimarad. Igazából szeretek korán ebédelni azokon a napokon, amikor este játszom, hogy ne telt hassal kelljen színpadra állni.
Fontosnak tartja, hogy az elméje mellett a testét is fitten tartsa?
Ha több időm van reggel, akkor sétálni megyek. Van egy teleszkópos sétabotom, minden lépésnél négy kilót kell kifejtenem, hogy lenyomjam, ez pedig segít abban, hogy karban tartsam a testemet is. Sohasem voltam egy szilfid alkat, de a pandémia rám is hatással volt és felkúszott rám néhány kiló, aminek a ledolgozása nem egyszerű dolog.
Általában véve ragaszkodik a megszokott, jól bevált dolgokhoz?
Általában igen, de nem vagyok ellene az újdonságoknak sem.
Az otthonában vannak olyan tárgyak, amelyek különösen közel állnak a szívéhez, például pipákat gyűjt. Miért éppen a pipák, honnan ered ez a szenvedély?
Tizennyolc éves korom óta pipázgatok. Ahhoz nyugalom kell és foglalkozni kell vele, ilyenkor nem is nagyon lehet beszélgetni. Nagyon nyugtató tud lenni zenehallgatás alatt vagy egy kis borozgatás alkalmával, csak ne kelljen beszélni.
A tárgyakhoz kedves emlékek fűződnek, ha végigsétál az otthonán van, hogy egy kicsit elmélyed az emlékekben?
Jónéhányra emlékszem, hogy kitől kaptam, szeretem magam körülvenni az ilyen emlékekkel.
Azt mondják, hogy az évek múlásával sokkal tisztábban emlékszik az ember az gyermekkorára. Ön is ezt tapasztalja?
Jó lenne már, várom ezt a pillanatot. Igazából azon szoktam csodálkozni, hogy velem kapcsolatban másoknak is vannak emlékei, olyanok is, amire én például egyáltalán nem emlékszem.
Mennyire foglalkoztatja az elmúlás gondolata?
Megmondom őszintén, hogy én inkább a mában szeretnék erőteljes pillanatokat átélni. A mának élek. Az ember 70 év fölött igazából egyik napról a másikra tervez. Jól esik kihasználni minden napot a maga teljességében.
