A kiváló táncos az elmúlt tíz évben nyolc alkalommal szedte a sátorfáját, hogy másik országba költözzön. Andrei azt mondja, hogy ott lakik, ahol éppen munka van, és nagyon szereti a vándoréletet.
Amikor azt kérdezzük a Dancing with the Stars egyik legnépszerűbb profi táncosától, hogy hol van az otthona, meglepő módon hosszasan gondolkodik, mielőtt válaszolna. Nem vágja rá, hogy itt és itt élek, ők a szomszédai, ez a kedvenc utcám vagy terem… Számára teljesen idegen a röghöz kötött hétköznapi élet.
– Az a szó, hogy ”otthon”, számomra teljesen más jelentéssel bír, mint másoknak
– mondta a Bors megkeresésére, Andrei Mangra – Nagyváradon születtem, most is ott élnek a szüleim. Ott van egy ház, ahova hazamehetek, klasszikusan ezt nevezném otthonnak, de nem jártam ott már vagy 11 éve. Húsz éves voltam, amikor a nyakamba vettem a világot. Belgiumba költöztem, két és fél évet éltem ott, aztán mentem tovább, Los Angelesbe egy évre. Utána Nagyváradon voltam egy picit, majd Bukarest jött a sorban, aztán Belgium, Antwerpen, onnan költöztem Budapestre, az első Dancing with the Stars miatt. Onnan Mexikóba költöztem Gabriela Spanicnak köszönhetően, majd ismét vissza jöttem Budapestre ahol most vagyok.
Andrei Mangra a profi versenytáncos karrierje befejezésével úgy tervezte, hogy színházaknál vagy tévés produkciókban dolgozik majd. A választást a sors intézte, az első tévés-táncos produkció után jöttek az újabb és újabb felkérések.
– Rettenetesen élvezem a Dancinget, nagy kaland egy ilyen grandiózus műsorban szerepelni. Az idei év ráadásul, tekintettel Tóth Andi vérmérsékletére, sokkal pörgősebb. Érdekes egyébként, hogy idén olyan sok pozitív visszajelzést kapok, amennyit még soha életemben. Többek között ezért is szeretem nagyon Magyarországot, itt az emberek veszik a fáradtságot, hogy elmondják, ha tetszik nekik valami
– fűzte hozá a táncos.
Amikor azt kérdeztük Andreitől, hogy ha vége lesz a Dancing with the Starsnak, hova megy tovább, így válaszolt:
– Még nem tudom. Általában ott lakom, ahol a munka van. Nagyon szeretek Budapesten élni, még az is lehet, hogy egy darabig maradok. Ami bizonyos, hogy a nyugdíjas éveimet egy napsütéses helyen képzelem el. Talán Spanyolországban…. Aztán, hogy ott végül otthon érzem-e magam, az a jövő zenéje.
