<p>A macsó producer maga sem hitte volna, hogy ilyen sokat változik a Dancing with the Stars versenyében. A harmadik adás után azt mondja, meg fog történni vele az, ami még soha: meg mutatja a romantikus arcát a nagyközönségnek.</p> <p></p>
Forrás: Árpa Attila/Instagram
Lágy mosoly az arcon, átszellemült tekintet, gyengéd mozdulatok tánc közben… ezeket a szavakat olvasva szinte biztos, hogy senkinek sem Árpa Attila neve ugrik be elsőre, hiszen róla egészen más kép van a fejekben. Ő a bőrdzsekis, motoros ”férfiállat”, a nagybetűs macsó, az őserő, akit sosem látunk gyengének, elesettnek, ihletettnek.
Pedig Árpának is van ilyen oldala – hogy ne lenne –, de ő ezt valamiért nem szereti megmutatni idegeneknek. Bár színész és évtizedek óta közszereplő, van az életének egy olyan szeglete, ami úgy érzi csak rá és a közvetlen környezetére tartozik, amit ha másik is látnak, az olyan, mintha meztelen lenne. Az eddig gondosan rejtegetett nagy szív mostanában mégis ki-kikukucskál a zord külső mögül, ami – Attila szerint – a tánc számlájára írható.
Érdekes személyiség-fejlődésben vagyok már az első próbák óta
– mondta a Bors megkeresésére Árpa Attila.
– Először bizonytalan voltam. Nem csak azért, mert nem tudok táncolni, mert a testem nem ezekre a mozdulatokra lett teremtve, hanem azért is, mert a kezdetekben azt gondoltam, hogy a Dancing with the Stars a celebkedésnek egy olyan foka lesz, amit nem biztos, hogy valójában akarok. Nem kellett rá sokat várnom, hogy kiderüljön, mekkorát tévedtem ezzel kapcsolatban – magyarázta Árpa.
– Voltam már hasonló másorokban, álarcban, főző műsorban, duetteztem Falusi Mariannal… De csakis olyan feladatot vállaltam el, ahol teljesítményt mértek és kértek, nem csak jelenlétet. Ahol adott egy bizonyos színvonal. Itt a Dancingben sem bogarakat eszünk, nem kanapén fetrengünk egész nap, hanem irtózatosan komoly edzéseken veszünk részt, táncolunk kifulladásig. Elképesztően komoly teljesítmény, kitartás, fájdalom, és néha bizony könnyek vannak egy két perces tánc mögött. És én ezt nagyon megszerettem. Úgy érzem, most kezdem élvezni ezt az egészet, képes vagyok – persze csak másodpercekre, de akkor is –, jól érezni magam. Stana Alexandra, a táncpartnerem csodát tett velem, lehet, hogy hülye hasonlat, de úgy érzem, egy fatuskóból varázsfuvolát faragott.
Már nem érzem kiszolgáltatottnak magam, ha meg kell mutatnom a lelkem egy-egy pillanatra. Nem baj, ha sebezhetőnek látnak, márpedig szombaton egy egész ország ennek tanúja lehet.
