Az énekesnő utólag átértékelte legutóbbi bejegyzését.
Sokakat szíven ütött Tóth Gabi október eleji blogbejegyzése, abban ugyanis kendőzetlen őszinteséggel mesélt azokról az iskolai megaláztatásokról, amiket gyermekként kellett átélnie – ráadásul nem is kortársainak, hanem egy tanárnőnek köszönhetően. A megjelenés óta úgy tűnik, az énekesnő átértékelte némiképp a nyilvánosságra hozottakat, hiszen friss írását azzal kezdte: bizonyos értelemben hibát követett el.
– A múltkori blog megjelenése után hirtelen belém hasított a felismerés, hogy csak az általános iskolára koncentráltam, és annyira elragadtak az indulatok, hogy a diákéveim pozitív élményeit nem is említettem. Pedig azért abban sem volt hiány, csak kicsit várni kellett rá. Tényleg lelkiismeretfurdalásom volt, miután kikerült a blogom legutóbb, mert én is beleestem abba a hibába, amibe oly sokan, történetesen, hogy a jó dolgokat természetesnek vettem, miközben az engem ért sérelmeket megosztottam veletek
– olvastuk a legújabb bejegyzésben.
Voltak, akik segítették őket
Gabi legutóbb arról beszélt: ő és Vera is komoly hátrányból indult, sőt, volt egy tanárnő, aki kifejezetten fújt rá és akadályozta – ám most megemlítette: szerencsére voltak, akik kifejezetten segítették őket.
– Verát Kati néni kezdte noszogatni, hogy foglalkozzon a hangjával, miután meghallotta először énekelni. Vera akkor még elég szégyenlős volt, de Kati néni nem hagyta magára, erősítette a lelkét, sorra adta neki az alkalmakat, hogy tapasztalatot, rutint szerezzen a színpadon. Biztos nagymértékben hozzájárult ahhoz, hogy Vera később elég erősnek érezte magát a Megasztárhoz. Hamar felismerte, hogy a Tóth lányok életének legnagyobb vágya a zene, és a színpad az a hely, ahol igazán felszabadulunk.
– A másik pedagógus, akinek sokat köszönhetünk, Völler Adél. Ő egy veszprémi énektanár volt, akihez később kerültünk és ő is rengeteg lehetőséget adott nekünk az éneklésre. Húsz évvel ezelőtt nagyon nagy dolog volt – pláne gyerekfejjel –, hogy rutint szerezhettünk a világot jelentő deszkákon. Ez is sokat segített megalapozni a karrierünket.
Gabi – az előző blogbejegyzésre reflektálva – arról is írt: néha meg is feledkezik arról, mennyi emberhez eljutnak a szavai, mennyi súlya van a kijelentéseinek.
– Hajlamos vagyok elfelejteni, milyen sok emberhez eljutnak a soraim. Tudom, hogy már mondtam nektek párszor, de olyan hálás vagyok értetek. Nekem ez a blog egy kicsit terápia is. Sokszor tépek fel vele régi sebeket, az is előfordult már, hogy egy elfeledettnek vélt fájdalmas emlék kerül elő a múltból,
de ezek kellenek ahhoz is, hogy az én lelkemben helyükre kerüljenek a dolgok.
