Elvették az orvos diplomáját, aki a Kossuth-díjas színésznő beteg édesanyján kísérletezett

Mindössze nyolc és fél éves volt Pogány Judit, amikor édesapja agyvérzést kapott és elhunyt. A Kossuth-díjas és Jászai Mari-díjas színésznő a Klubrádió Szavakon túl című műsorában beszélt arról, hogy édesanyja sosem tudta feldolgozni a gyászt, olyan végtelenül nagy kötődés szülei között.

Édesanyám abba kattant bele, hogy nem tudtak elköszönni egymástól, nem tudtak beszélni egymással. Ezzel kapcsolatban elindultak benne apámmal kapcsolatos rögeszmét. Nem volt például szabad eloltani a villanyt, éjszaka sem. Égő villanynál aludtunk, mert apa nehogy azt higgye, hogy nem várjuk. Ez nem jött be. Utána nem volt szabad villanyt gyújtani! Anyámnak jött az a rögeszméje, ha meggyújtuk a villanyt, apa mégsem jön be, hanem elmegy, elbújik – mesélte.

Ez pár hónapig ment, amíg egyszer édesanyja ideggörcsöt kapott az utcán és kórházba került.

„Egy évig volt kórházban. Ez a legsötétebb történet az életemből. Minket elvittek gyámszülőkhöz, nekem és a bátyámnak normalizálódott az élete, mert az unokatestvérem anyányi korú volt, ők vállalták a gyámságot, oda kerültünk. De édesanyámnak nem volt élő, felnőtt korú rokona, aki látogatta volna. Egyedül Eta, aki háztartási alkalmazott volt édesanyáméknál, de ő nem volt vér szerinti rokon, nem hozhatott döntéseket. És ettől, mert nem volt anyámnak felnőtt korú rokona az akkori idegosztálynak a főorvosa – utána elvették a diplomáját, de rajtunk az már nem segített – kísérletezett anyámon. Az akkor működő legerősebb sokkal kezelte, amitől anyám nem csak teljes személyiség- és tudatvesztést szenvedett el. A végén már Eta hiába mutatta neki a gyerekei fényképét, nem tudta kik azok – emlékezett vissza.

Egyszer édesanyját úgy rálökték a kórházi vaságyra, hogy durván megütötte a hátát. Ezért a háztartási alkalmazott saját felelősségére a gyógyíthatatlan özvegyet hazavitte, és otthon kezdte el ápolni.