Kádár Szabolcs: Sokáig hiába küzdöttem édesapám elismeréséért
Üstökösként ível felfelé Kádár Szabolcs János karriere. A fiatal színész nemcsak a színpadon, hanem a sorozatok világában is otthonosan mozog, ugyanis Magyarország mindkét évtizedeken át futó napi sorozatában szerepelt. Most mégis olyan fordulóponthoz érkezett a karrierjében, hogy az egész életét górcső alá vette.
Wolfgang Amadeus Mozart élete nem volt éppen egyszerű. A csodagyerek mindig édesapja elismerésére vágyott, amit sohasem kapott meg igazán. A Veszprémi Petőfi Színház idei bemutatójának, a Mozart! című musicalnek Kádár Szabolcs János kapta a címszerepét. A fiatal színész erre a szerepre is úgy készült, hogy kereste a találkozási pontokat a karakter és a saját élete között. Legnagyobb megdöbbenésére olyan helyeken talált hasonlóságot, amikre a szerep elvállalásakor egyáltalán nem gondolt.
– Az első, amire rádöbbentem az volt, hogy Mozart is olyan szabadságvággyal küzdött, mint én. Független művész akart lenni, amiért rengeteg kompromisszumot kellett kötnie. Hozzá hasonlóan én is azt szeretném, hogy ne a kapcsolataim alapján ítéljenek meg – kezdte a Hétvégi Borsnak Szabolcs.
A színész, amikor alaposabban elkezdte elemezni a zseniális zeneszerző életét, egy másik párhuzamot is felfedezett, ami sokkal mélyebben érintette lelkileg.
Ahogy Mozartnak az édesapja, úgy az én apukám is óriási elvárásokat támasztott felém. Mindig azt akarta, hogy jobb legyek nála és ezért minden eszközt bevetett. Elég komoly terheket rakott rám
– folytatta.
Azt is elmesélte, hogy már sikeres színészként igencsak szíven ütötte édesapja kérdése: „Na, mi leszel, ha nagy leszel?” Szabolcs ugyanis a folyamatos küzdés ellenére csak nagyon sokára tapasztalhatta meg édesapja elismerését, hogy őt látva fátyolos szemmel ült a nézőtéren.
– Amikor már szerepek sokasága volt a hátam mögött és azt gondoltam, most végre tényleg büszke lehet rám, késett a várt reakció. Hosszú időnek kellett eltelnie, hogy ez a köztünk lévő távolság lecsökkenjen – árulta el a színész.
Szabolcs, aki már szintén szülő, emiatt is próbál egy másfajta apaképet mutatni ötéves kisfiának, Vincének.
– Nem csak fizikailag akarok jelen lenni az életében, hanem érzelmileg is.
Mert tudom milyen az, ha az embernek nagyobb igénye van a szorosabb kapcsolatra az édesapjával, és szeretném, ha a kisfiam ebben nem szenvedne hiányt.
Szabolcs azért bízik benne, hogy az élete során soha nem kell feltennie azt a kérdést, amit Mozart szegez az édesapjának a darab egy pontján: Miért nem fogadsz el engem?
