Traumájáról vallott a Jászai Mari-díjas magyar színművésznő
90 évesen is kicsattan az energiától Galambos Erzsi. Egy végtelenül pozitív és életvidám személyiség, pedig nem volt az élete mindig móka és csillogás. Olyan gyerekkori trauma érte, ami miatt még most is álmatlan éjszakái vannak. Erről csak a Borsnak nyilatkozott.
Budapest, 2017. szeptember 6. Galambos Erzsi Kossuth-díjas és Jászai Mari-díjas színmûvésznõ, érdemes és kiváló mûvész, a Halhatatlanok Társulatának örökös tagja a Hogy volt?! címû tv-mûsor felvételén, az MTVA Kunigunda utcai gyártóbázisának 3-as stúdiójában. A mûsorban Balázs Ferenc (becenevén Balázs Fecó) Kossuth- és Liszt Ferenc-díjas magyar énekes, zenész és a Korál rockegyüttes munkásságát idézték meg. MTVA Fotó: Zih Zsolt
Amikor felvette a telefont a hangjából áradt az életöröm és a jókedv. Galambos Erzsi már csak ilyen, úgy fogalmaz, imádja ezt a műfajt, amit életnek hívnak. A Kossuth-díjas színművésznő otthonában táncol és alig várja, hogy megejthesse a heti fő programját, a nagy bevásárlást. Galambos Erzsi emellett szereti tudni, hogy mi folyik körülötte a világban, nem csak kishazánkban, hanem határainkon túl is. A jelenlegi háborús helyzet pedig felszínre hozott benne olyan emlékeket, amik évtizedekkel ezelőttre nyúlnak vissza.
– A második világháború során még csak 10 éves voltam – kezdte a Bors megkeresésére a színésznő. – A Dembinszky utcában volt a lakásunk. Emlékszem, a mellettünk lévő házat teljesen lebombázták – gondol vissza élete legrosszabb éveire Erzsi, aki olyan traumaként élte meg a bombázások és a fegyverropogás zaját, hogy még ma sem tud nyugodtan aludni.
Hogy milyen emlékei vannak még a Kossuth-díjas színésznőnek, arról a szerdai Borsban olvashat!
