Makranczi Zalán: Sosem voltam nagy nőcsábász

Különleges neve van. Születésekor, a 70-es években nem volt szokás ilyen keresztnevet adni a gyerekeknek.

Az édesanyám óvónőként dolgozott, és az óvodában egy kisfiút Zalánnak hívtak, neki pedig megtetszett ez a név. Egyébként szeretem a kereszt- és vezetéknevem, a kettő együtt különleges és dallamos hangzású.

Azt is mondják, hogy a név kötelez. Hisz ebben?

A Zalán jelentése dobó, ütő. Nem tudom, hogy ez jelent-e valamit az életemre vonatkoztatva. Nem szoktam sem dobni, sem ütni. De most épp Hermann Hesse Sziddhárta című könyvét olvasom, aminek főszereplője a lelki megvilágosodást keresi.

Ezek szerint mégis spirituális ember?

Van valami közöm hozzá, megjártam az El Caminót. Bár a spiritualitás helyett jobban szeretem a klasszikus hit szót. A hit nagyon sok mindenen átsegíti az embert. 

Mit tanított önnek a karantén időszaka?

Az apósomnak, Szinetár Miklósnak van egy nagyon jó mondása: „Az ember legyen tisztában a saját jelentéktelenségével.” Amikor valaki azt gondolja, letett valamit az asztalra, mindig dob valamit az élet, ami ráébreszti, hogy a világ nagy szövetében egy kis halovány szál mindenki. A szakmánk mellőzhetősége is erre mutatott rá. Azt hittem, a művészet fontos dolog a világ számára. Kiderült, ha kell, meg tudunk lenni nélküle. 

A Sztárban sztár zsűritagjaként sokat cikizik, hogy mindennek nagyon aprólékosan utánanéz. Mindenben ilyen alapos?

Szeretek így tenni, ahogy öregszem. Pláne az olyan dolgok kapcsán, amikről nem sokat tudok. A könnyűzene kétezres évek utáni alakulásában azért nem vagyok túl naprakész. Ha már egyszer véleményt kell formálnom, tudjam, hogy miről van szó. Tisztában vagyok vele, hogy bizonyos embereknek ez úgysem fog tetszeni. Mindenkinek nem lehet megfelelni, és most már nem is akarok. De úgy nevelkedtem, hogy néztem a tévében Friderikuszt, Vitray Tamást és Déri Jánost. Ők, ha valakivel riportot csináltak, felkészültek belőle. Nem azt mondom, hogy olyan vagyon, mint ők, csak azt, hogy tőlük azt láttam, ezt így érdemes csinálni.

Hogy viseli, ha kritizálják?

Attól függ, ki kritizál, és milyen módon teszi. Ha valaki azt mondja, nekem ez nem tetszik, azzal nem lehet mit tenni, hiszen nem fogalmazza meg, mi velem a baja. A „fotelforradalmárok” igénytelenségével nem tudok mit kezdeni. Igaz, nem is érdekelnek különösebben. Ők véleményt, nem pedig kritikát mondanak.

Saját magával szemben mennyire kritikus?

Önmagam legnagyobb bírálója vagyok, ezért nem tudnak meglepni. Mégsem gondolom magam perfekcionistának. Legalábbis szerintem nem ez a legfőbb ismérvem. Szeretném, hogy amit kiadok a kezemből, az jó minőségű legyen. Persze emberből vagyok, és van, hogy hibázom. 

38 évesen egy ponton úgy érezte, mindent elért az életben. Ez egyenlő volt a kiégéssel?

Az életközépi válság és kiégés kedves, 21. századi fogalmak, amit szerintem a pszichológusok találtak ki. Gyerekkoromtól kezdve arra vágytam, hogy színész legyek. Szerettem volna családot és házat. 38 éves koromra ez mind megvalósult. Szakmailag is új kihívásra vágytam, akkor kezdtem el monodrámát csinálni. Létrehoztam egy olvasókört egy kis könyvtárban, ahol minden hónapban összeülünk és beszélgetünk egy könyvről. Kedvem lenne a legutáltabb kötelező olvasmányokat elemezni az iskolában, mert azt gondolom, érzékem a van a mások által halálra unt dolgokról jól beszélni. 

Mit tenne, ha egy gonosz manó azt mondaná, holnaptól nem lehet színész?

Azt mondanám, hogy holnaptól nem lehet gonosz manó.

Jó a humora. 

Elég elcseszett humorom van. Azt szeretem, amikor valaki faarccal mondja a legnagyobb baromságokat. Rejtő Jenőn nőttem fel...

Mindig olyan kiegyensúlyozottnak tűnik. Ezt otthonról hozta?

18 éves koráig az ember nevelődik, 20 éves korától pedig nagyjából magáért felel. Felállítja az új szabályait a régiek mentén. 

Volt olyan nevelési elv, ami ellen küzdött kamaszként? 

Ebben a korban mindenki küzd minden ellen, én is ezt csináltam. Az a kérdés, hogy milyen mértékben. Egy kedves ismerősöm szerint a kamaszkor egy nagy takaró, de minden nem fér el alatta.

Gondolom, a fiatalon megtapasztalt jó példákat a gyerekeinek is szeretné átadni. 

Törekszem rá. Szülőnek lenni egy élethosszig tartó kétkedés. Hogy jól mondok-e el a gyereknek valamit, valóban megértette-e, amit én gondolok. 

A felesége, Szinetár Dóra szüleivel milyen a viszonya?

Két nagyon intelligens emberrel van szó, akik nagy IQ-val és EQ-val, vagyis mentális és érzelmi intelligenciával rendelkeznek. Így nem nehéz kijönni valakivel. Dóra apukájától sok mindent tanulhatok. Többek közt a vitatkozás kultúráját és azt, hogy az ember hogyan gondolkodjon a világ dolgairól egy kicsit mélyebben.

A Mintaapákban nőcsábász ügyvédet játszik. Előnyt jelent a külseje a pályája során?

Ezt édesapámnak és édesanyámnak köszönhetem. Az előnyös kinézetet tudomásul kell venni, de erre nagy hangsúlyt fektetni hiba. Az arany középutat kell megtalálni. Élni a helyzettel és nem visszaélni. Sosem voltam nagy nőcsábász, vagy legalábbis nem akartam az lenni. Nem akartam nőket hódítani csak a hódítás kedvéért, mindig komoly kapcsolatokban gondolkodtam. 

Jelenleg a szomszédunkban háború dúl, hogyan éli ezt meg?

Egy háborúban a közemberek szintjén kizárólag vesztesek vannak, a tőke szintjén viszont rengetegen győznek. Ez egy hatalmi játszma. Az a fontos, hogy akinek segítségre van szüksége, annak segítsünk, akit meg lehet menteni, azt mentsük meg!