Korunk legnagyobb művészei egy emberként sorakoztak fel a barátjuk koporsója mellett, a kiállásukkal azt üzenték, hogy nem hagyják, hogy a ”Haumann örökség” a feledés homályába vesszen.
A család, egy maréknyi tisztelő és a Nemzet Színészei kísérték utolsó útjára pénteken kora délután a Farkasréti temetőben Haumann Pétert. A Nemzet Színésze címmel kitüntetett, Kossuth- és kétszeres Jászai Mari-díjas magyar színművész, rendező, érdemes művész, a Halhatatlanok Társulatának örökös tagja május 28-án, 81 évesen hunyta le örökre a szemét, betölthetetlen űrt hagyva maga után emberileg és szakmailag is.
A zárt körű búcsúztatón Rudolf Péter mondott megható beszédet. A pályatárs úgy fogalmazott, hogy Haumann Péter útját reflektorok világították, mi pedig megérthettük: azért él fényben, mert minden rá vetülő fénynyalábot felerősítve, megsokszorozva sugárzott tovább. „Egyidejűleg volt művész és polgár” – mondta.
Legtöbbünknek, nekem is színészóriás volt. Minden rezdülésében meg tudta mutatni a legbelső és legösszetettebb emberi érzelmeket, azt, hogyan válik egy apró, jelentéktelen hangsúly sorsfordító történéssé, és miként teremt, rombol a csend
– mondta Rudolf Péter, a Vígszínház igazgatója, aki Ugron Zsolna író sorait olvasta fel.
Mint kiemelte, Haumann Péter művészetével és emberségével emelkedett a legnagyobbak, a nemzet színészei közé, örökre. Hozzáfűzte: végtelen jókedvvel, türelemmel fogadta a közönség rajongását és tiszteletét, alázattal hivatása megpróbáltatásait.
Egész életében kitartóan és rendületlenül kereste a jót, az emberit, és amire rálelt, rögtön tovább is adta családjának, barátainak, pályatársainak és a nézőknek
– hangsúlyozta Rudolf Péter.
Felidézte az elhunyt egyik utolsó interjúját, amelyben Haumann Péter elmondta: „a fene se gondolta volna, hogy a Hupikék törpikék legalább olyan érvénnyel merül fel, mint a III. Richárd”. Ezek ugyanolyan érvényű alakítások voltak, mint az Indul a bakterház Patása, A fösvény Harpagonja, a Három nővér Olgája és a Vízkereszt Malvoliója.
A temetés nem volt nyilvános a sajtó számára, Haumann Péter földi maradványait a családja kísérte a nyughelyére, ahol végső búcsút vettek tőle. A halálával azonban nem ér véget a mese, többek között Bodrogi Gyula is ezt nyilatkozta a lapunknak a minap:
Csak reménykedni merek abban, hogy fennmarad Péter hagyatéka és még milliók fognak emlékezni arra, hogy ki is volt ő valójában.
Haumann Pétert a Kulturális és Innovációs Minisztérium, a Magyar Művészeti Akadémia és a Fővárosi Önkormányzat a saját halottjának tekinti, és gyászolja őt az egész ország. A halálával egy nagy formátumú művész hagyott itt minket.
A temetésre érkező művészekről készült fotóinkat itt tekinthetik meg.