Zalatnay Cini: A szerelemben és a zenében életem utolsó percéig hinni fogok
Jövőre lesz kerek hatvan éve, hogy Zalatnay Sarolta felállt a középiskolai rendezvény színpadára és tehetségével, és persze szépségével lenyűgözte Komár Lászlót, aki nemcsak beleszeretett, de el is indította őt a siker útján. Az elmúlt hat évtizedben Cini mindig a porondon volt, vagyis soha nem felejtette őt el a közönsége, pedig nem volt éppen zökkenőmentes az útja.
Az utóbbi években is sok bulija volt, de tagadhatatlan, hogy amolyan igazi nagy dobást már régen láttunk tőle. Most azonban Kökény Attila unszolására „lapot húzott 19-re” és megszületett a Várlak még című slágerének feldolgozása, melyet a retroslágerek nagymestere DR BRS jegyez. Cini karrierje új lendületet kapott, de az énekesnő nem csak a zenei téren újul meg a közeljövőben. Kemény diétába kezdett, felvette naptárjába a sporttal töltött órákat és újra nyitott a szerelemre is. Hiszen a kor tényleg csak egy szám…
Bors: Miért most és miért éppen DR BRS?
Zalatnay Sarolta: Az egész azzal indult, hogy Kökény Attila, meghívott a klubjába, ahol őrületes nagy bulit toltunk. A Várlak mégnél fel is jött a színpadra és úgy, hogy nem igazán tudta a szöveget, olyat jammelt velem, hogy leszakadt a ház. Ezután vetette fel, hogy mi lenne, ha néhány slágeremet kicsit megfiatalítanánk és ő dobta be DR BRS nevét is, akinek persze már ismertem és szerettem is a munkásságát.
Felvettem vele a kapcsolatot, ő pedig pillanatok alatt meg is írta az ütős betéteket és az új hangzást.
Bors: Még meg sem jelent a hivatalos klip, de már most mindenki a dalról beszél. Lesz folytatás?
Z.S.: Feltétlenül! Egy teljesen új menedzsment áll most mögöttem és hatalmas terveink vannak a jövőre nézve. Van három olyan kortalan slágerem, amelyeket ma is minden koncertemen velem énekli a közönség. Ez a tölcsér, az apáca és a Mindig kell egy barát, amelyek szintén megérdemlik, hogy leporoljuk őket. Lehet, hogy amit most mondok, az igazából titok és persze nem is szentírás, de felhívtam Presser Picit és arra kértem, hogy írjon nekem egy új dalt. Ő azt mondta, hogy ha sikerül olyat alkotnia, mint annak idején a Miért mentél el, akkor nincs akadálya...
Bors: Ahogy látom, erős nyitásban van a fiatalok felé. Erre utal, hogy felbukkant az Instagramon is.
Z.S: Az a helyzet, hogy én elvoltam amolyan öregesen a kis Facebook táborommal és egyáltalán nem gondolkodtam egyéb platformokon. Aztán meggyőztek és tényleg nem várt sikert hozott az Instagram. Nagyon hamar közel tízezer követőm lett és folyamatosan toljuk fel a tartalmakat. Hatvan év nagy idő, szóval anyag van bőven. És már beszélgetünk a TikTok-ról is, hiszen az most a legmenőbb netes felület, ahol el lehet érni az alfa generációt, vagyis a digitális bennszülötteket.
Egyébként nagyon hálás vagyok például Tóth Gabinak, Opitz Barbinak és Radics Giginek, akik elsők között üdvözöltek Instán.
Bors: Ez az új lendület rengeteg energiát igényel. Van elég?
Z.S.: Tudom elcsépelt lesz amit mondok, de igaz. Egy előadó számára a siker jelenti a lendületet és ez az időszak teljesen felvillanyozott, szinte kicserélt. Eddig is jó hangulatú bulikat csináltam, de most szó szerint tombolás van bármerre is megyek. A közönség érzi, hogy hatalmas elánnal tolom a dalokat és ezt meg is köszönik azzal, hogy felülnek a flow-ra és jönnek velem. Hiába fáraszt egy-egy fellépés, annyi energia árad felém a közönségből, hogy egyszerűen nem érzem, hogy nem vagyok már húsz-harminc-negyven éves. Nem hiszem, hogy egy előadó számára lehet nagyobb ajándék, mint hogy a fiatalok és az idősebbek is együtt éneklik vele a dalait és én ezt megkaptam.
Bors: Az utóbbi években sok legendás barátja ment el. Fel tudta dolgozni ezeket a veszteségeket.
Z.S.: Volt idő, amikor naponta szembesültem az elmúlással és nem tagadom, meg is ijesztett, hiszen azok, a zenésztársak és barátok, akiket az utóbbi években veszítettünk el, mind-mind a kortársaim voltak. De ez a pörgés ami most körülvesz, elfelejteti velem ezeket a gondolatokat. Persze nem azt mondom, hogy nem jut eszembe minden nap a Somló Tomi, Kóbor János, Benkő Laci, vagy éppen Balázs Fecó. Sőt, Fecóval heti rendszerességgel beszélek is. Édesanyámhoz ugyanis rendszeresen járok az óbudai temetőbe és nem messze tőle van az ő sírja is. Mindkettejüknek mindent elmesélek, ami velem történik. Fecónak legutóbb mondtam is: „Nézd meg, azt hittem, hogy már nincs a tarsolyomban igazi nagy dobás, erre itt van ez! Hetvennégy vagyok és most még egyszer nekifutottam...”
Bors: Ha már nekifutás, akkor rákérdezek. A szerelem még beleférhet?
Z.S.: Egyáltalán nem múlt el a vágyam, hogy még megtaláljam a párom. A szerelemben és a zenében életem utolsó percéig hinni fogok. Viszont tisztában vagyok azzal is, hogy nem én vagyok a legégszerűbb eset. Belátom, hogy nem a legkomfortosabb érzés lehet egy férfi számára, hogy a kedvese mellett ott fekszik két vizsla az ágyban, akikhez szórványosan csatlakozik még néhány cica is, ha éppen bent járnak este.
Viszont ők velem járnak, ha úgy tetszik, mi így vagyunk egy nem könnyű csomag.
Bors: Akkor most konkrét leszek. Van a láthatáron olyan férfi, aki…?
Z.S.: Akkor én is konkrét leszek. Az utóbbi időben jött egy furcsa érzésem, hogy talán a múltban bujkál a boldogságom és nem egy ismeretlen lovag érkezésén kellene ábrándoznom. Ahogy beszélgettem néhány múltbéli szerelmemmel, az egyikükkel azon kaptuk magunkat, hogy valahogy egyet gondolunk a másikról. Rájöttünk, hogy mindkettőnk számára az a szerelem volt az igazi, az etalon és arra jutottunk, hogy nekünk talán lehet még dolgunk egymással ebben az életben.
