Elnapolták az apasági pert, utoljára szólalt meg Solti Ádám

Mint arról korábban beszámoltunk, pénteken tartották volna azt az apasági pert, mely Solti Ádám kapcsolaton kívül született gyermekéről szólt volna. az énekes azonban nem jelent meg a tárgyalóteremben. A tárgyalást végül elnapolták. 

Utoljára szólal meg Solti Ádám

Az énekes a Story.hu-nak juttatott el egy nyilatkozatot, melyet változtatás nélkül, teljes terjedelmében közlünk:

„A magánéletemmel kapcsolatban nem szerettem volna nyilatkozni, és reméltem, hogy a mai tárgyalással pont kerül az ügy végére, de sajnos nem így történt. A bíróságon azért nem jelentem meg, mert a bíróság részére benyújtottam egy hivatalos iratot, amelyben írásban is elismerem, hogy én vagyok a gyermek édesapja. Jelenleg külföldön tartózkodom, de a jogi képviselőm természetesen megjelent, és mindannyian azt gondoltuk, hogy mivel elismertem és vita nincs, ez elegendő lesz. Talán elegendő is lett volna, de a gyermek édesanyjának ügyvédje a tárgyalás megkezdésekor ragaszkodott hozzá, hogy én is mindenképpen jelen legyek. A következő tárgyaláson természetesen ott leszek.

Továbbá minden ellenérzésünkkel szembemenve újra meg kell szólalnom, mert ismételten megjelent rólam egy valótlanságokat állító cikk. Pontosan tudom, hogy apám áll ’a neve elhallgatását kérő, a család egy közeli barátja’, illetve az ’utcán járó-kelő szemtanú’ mögé burkolózó megszólalások mögött, és hogy ezzel az a célja, minél tovább életben tartsa a botrányt, folyamatosan erről cikkezzenek. Ennek egyszer s mindenkorra véget szeretnék vetni. Elmúlt 42 évemben sem volt mintaapa, de amit az elmúlt 3 évben és legfőképp az utolsó 4 hónapban tett velem, az a családom számára és számomra is rendkívül felkavaró. Mindez abszolút nem tartozna a nagy nyilvánosságra, ahogy sok minden más sem, amit nyilatkozik vagy a sajtó munkatársaival együttműködve generál, de először és utoljára reagálnom kell a viselkedésére.

Apámnak engem feltétel nélkül szeretnie kellene, támogatnia és elfogadnia a döntéseimet, bármi is történik. Sajnálom, hogy ez nem így alakult, de mostanra ezzel már megbékéltem, már lezártam magamban. Az elmúlt 4 hónapban többször kifejezetten kértem őt, hogy ne nyilatkozzon többet, ne generálja a folytonos feszültséget, ám mintha meg sem hallotta volna, senki és semmi nem tudott hatni rá. Mindannyiunknak fájdalmat okozott ezzel, de azt gondolom, leginkább talán a 2 éves unokájának árt a legjobban, mert az a kisfiú pár év múlva olvasni fogja ezeket a tudtunk nélkül íródott és készült cikkeket, amelyekben hiába szólal meg egy ’neve elhallgatását kérő ismerős’, mindenki tudja, és idővel a kisfiú is pontosan tudni fogja, hogy a nagypapája állt mögöttük. Ezekben a cikkekben mindig az a vád ér engem, hogy nem törődök a fiammal, ezért nincsen előtte apakép, amit az én apámnak kell pótolnia. Szeretném tisztázni, hogy a 2 éves gyerekemmel egyelőre azért nem tudom tartani a kapcsolatot, mert az édesanyjával semmilyen formában nem tudok együttműködni. Várom már, hogy a fiam nagyobb legyen, és úgy tudjak vele közös időt eltölteni, hogy ahhoz az anyjának ne kelljen jelen lennie. Sokat gondolok rá, és a lehetőségeimhez képest próbálkozom. Nemrég volt a születésnapja, és tudom, hogy nem sok, de a feleségemmel, Bernivel közösen küldtünk neki egy fejlesztőjátékokkal teli ajándékcsomagot és egy képeslapot, amelyben mindketten boldog születésnapot kívántunk neki. Annyit tudunk, hogy a csomagot átvették, reméljük, hogy meg is kapta az ajándékokat.

Szeretném leszögezni, hogy a feleségemmel mi egyetlen egyszer nyilatkoztunk a témában eddig. Akkor azt mondtuk, hogy többet nem szeretnénk, aminek legfőbb oka pontosan az volt, hogy a kisfiúnak, amennyire lehet, nyugodt gyerekkora legyen. Most mégis kénytelen vagyok ismét nyilatkozni, mivel a per részletei idő előtt nyilvánosságra kerültek apám által. Berni és én nagyon szerettük volna a bíróság falain kívül, békésen rendezni az ügyet a kisfiú anyjával, de sajnos nem jártunk sikerrel. Hazugság, ami újonnan megjelent a sajtóban, miszerint én indítottam az apasági pert. Mint már említettem, a tárgyalás megkezdése előtt nyilatkoztam arról, hogy elismerem, én vagyok az édesapa.

Az elmúlt 3 év egyik érintett számára sem volt könnyű. Bernivel sarokba lettünk szorítva, nem volt más választásunk, mint hogy magunk álljunk elő ezzel a történettel, ami az egész addigi életünket felborította. Nem kell minket emiatt sajnálni, hibáztam, amiért vállalom is a felelősséget. De azt a legvadabb rémálmunkban sem gondoltuk, hogy a saját apám fogja tovább gerjeszteni a híráradatot, és ki tudja, meddig tart még az ámokfutása. Remélem, most már vége lesz. Berni maximálisan támogat és segít engem abban, hogy idővel jó kapcsolatunk legyen a fiammal, mindent meg fogunk tenni ennek érdekében. Sajnos a nagyapjától mi nem tudjuk megvédeni, aki annyira imád szerepelni, hogy a kisfiú helyzetét felhasználva hétről hétre címlapra kerül egy újabb általa generált történettel. Biztosak vagyunk benne, hogy ezután a cikk után is lesz mondanivalója, de most nyomatékosan szeretném megkérni, hogy legyen végre elég, álljon le! A jövőben többet nem szeretnénk nyilatkozni a témáról, szeretnénk élni az életünket, amelynek, reméljük, hamarosan valamilyen módon a gyerekem is része lehet. Köszönjük a sajtó együttműködését, hogy ezt tiszteletben tartják!”