A héten volt 25 éve, hogy elindult a TV2 sugárzása – három nappal a konkurens RTL Klub indulása előtt –, gyakorlatilag ez jelenti a hazai kereskedelmi televíziózás születését is.
Dr. Juhász Árpád, vagy ahogy a kollégák hívják, Árpi bácsi a kezdetektől a TV2 csapatát erősíti, idén lett 87 éves, de nyugdíjba menésre nem is gondol: mai napig aktívan részt vesz a gyártásban.
– Éppen huszonöt éve izgatottan ültünk hajnalban Tolvaly Ferenc, az akkori vezérigazgató irodájában, és néztük a képernyőt, hogy elindul-e a műsor. A Himnusszal kezdtünk, én készítettem hozzá a képanyagot, jelentős magyar helyszíneket gyűjtöttem össze, melyek visszaadják a Himnusz szellemét, Mohács, Esztergom… Feszülten vártuk, hogy elkészül-e a vágás, szó szerint az utolsó pillanatokban állt össze. Fellélegeztünk, amikor a monitoron megjelent az adás, persze borzasztóan rossz minőségben, mozaikosan.
– Eredetileg kulturális-, gyermek- és ifjúsági főszerkesztőnek hívtak oda, de hamar kiderült, hogy a szórakoztató műsorok is hozzám tartoznak majd. Gyakorlatilag minden a politikán és filmeken kívül. Az első évben 4 óránál többet nem aludtam – idézte fel Juhász Árpád, aki jelenleg a feliratozásért felelős részleget vezeti, emiatt a legtöbb műsort megnézi, leellenőrzi, hogy elindult-e, és jó felirat indult-e.
Árpi bácsi 87 évesen már bottal jár, ám szellemileg a toppon van, lapunknak tréfálkozva elmesélte:
– A kertben gyakran rendeztem futóversenyt a csigákkal. Eleinte én nyertem, de amikor megláttam a csigák szemében a könnycseppet, akkor inkább hagytam őket nyerni – viccelődött a geológus, akinek jelenleg a Super Tv2-n futnak az Időnyomozók és az Egzotikus Ázsia című műsorai.
Barta Sylvia időjárás-jelentő, műsorvezető részese volt a TV2 indulásának, az első napról nosztalgiázott a Borsnak.
– Nagy izgalommal vártuk a kezdést. Élőben jelentkeztünk be a reggeli műsorból, aminek voltak még gyermekbetegségei, Németh Lajosnak például nem volt hangja – nosztalgiázott jókedvűen Sylvia.
– Fiatal lányként nem is igazán fogtam fel, mekkora jelentősége van ennek, csak utólag döbbentem rá, hogy milyen hatalmas dolog is volt a kereskedelmi televíziózás kezdete. Korszakalkotó a média történetében. Mi időjárás-jelentők az első két évben nem a Róna utcából jelentkeztünk be, hanem az Országos Meteorológiai Szolgálat épületéből. A bejelentkezés előtt egy pici reklám volt, ezalatt szóltak nekünk, hogy mennyi időnk maradt az időjárás-jelentésre, pár másodpercünk volt átgondolni, hogyan kalibráljuk a mondanivalónkat. Komoly kihívás volt, de nagyon szép emlékek.