„Mondtam az orvosoknak, nem szeretném, ha egy ilyen csöppséget még egyszer újraélesztenének” - sírva mesélt fia haláláról Tóth Tímea
Tóth Tímea 25 hetesen világra hozta kisfiát, aki mindössze 12 napot volt életben.
Boldogan ment általános ultrahang vizsgálatra több mint három évvel ezelőtt a várandós Tóth Tímea, korábbi válogatott kézilabdázó, amikor derült égből villámcsapásként kiderült, nincs keringése a kisfiuknak. A Nők, filter nélkül című műsorban mesélt részletesen arról, hogy 25 hetesen világra kellett hoznia kisfiát, aki mindössze 12 napot volt életben.
Éjjel megszületett a fiam, császároztak igazából. Nem élte túl, 12 napot volt velünk
- mesélte Tóth Tímea, aki egy hét után már dolgozott és úgy járkált, mint akivel semmi nem történt. Ahogy fogalmazott, úgy viselkedett, mint a sportpályán.
Nem lett elgyászolva, hanem azt gondoltam, hogy én kemény vagyok, az élet nem áll meg
- tette hozzá.
Tóth Tímea a műsorban elmondta, meghalt volna benne a kisfia, ha akkor nem jön neki egy sugallat és nem kér időpontot ultrahang vizsgálatra.
Én azt nem emésztettem volna meg, ha nem foghatom meg és nem láthatom őt. Nekem ez a 12 nap egy csoda volt. Lehet, hogy most könnyezek, de amúgy benne vannak a képek a telefonomban, és boldogsággal tudom nézni őt. A fejletlen kisfiunkat, aki egy csoda volt. Neki ennyi adatott
- mesélte a korábbi kézis. A kisfia 25 hétre született, de 23-nak felelt meg, 500 gramm volt és nem volt kifejlődve semmije.
„Újra kellett éleszteni az ötödik napon, ahogy megszületett. És ott már nagyon komoly bevérzései voltak az agyában, nagyon komoly egészségkárosultságai. Igazából a mi szeretetünk tartotta szerintem életben, de én ott kimondtam azt is az orvosoknak, hogy egy ilyen kis csöppséget nem szeretném, ha még egyszer újraélesztenének. Mert akkor ott láttam, hogy őt igazából a gépek tartják életben, és nem azok a természetes reakciói voltak, mint az első két napban. Amikor az anyaméhből táplálkozott és ami ott bent volt. Úgy éreztük, hogy a kis lelke már nem nagyon van velünk. Csoda volt, ahogy az orvosok viselkedtek velünk. Egy idő után kiderült, abból ahogy látták, hogy milyen tartásom van, hogy élsportoló vagyok. Egy idő után könnyebbé vált minden, mert láttad, hogy úgy néznek rád, olyan szeretettel és mindent is csinálhattam. Ha két órán keresztül akartam énekelni a kisfiamnak, akkor két órán keresztül ültem ott és énekeltem neki, vagy olvastam neki” - emlékezett vissza, majd sírva idézte fel a a pillanatot, amikor bement hozzá a főorvos.
Jött egy olyan emberke, aki kívülről látta ezt az egészet és azt mondta, hogy a mi harcunk az egy felesleges harc a fiunkért. És ugye ott meg kellett egy olyan döntést hozni, ami egy fájó döntés, de azt kellett mondani, hogy ha már úgy érzik, hogy nincs értelme annak a harcnak, amit folytatunk, akkor már ne az legyen, hogy a gépek még pumpálják bele az oxigént, és azt látom, hogy a fiam egyre lilább és rosszabbul néz ki. Hanem akkor kértük, hogy szóljanak, amikor eljön a nap, amikor el kell búcsúznunk tőle. Az is egy szép pillanat volt.
Tót Tímea azt gondolja, férjével túl vannak ezen, és remélik, hogy elhunyt fiuk majd küldi a testvért.
