Mátrai Zsuzsa: Szinte mindenki elment már a nagy generációból

A most 81 éves énekesnő ma már szinte kivétel nélkül nemet mond minden felkérésre, pedig még most is energikus és életvidám. Mátrai Zsuzsával egy budai étteremben beszélgettünk, ahol megjelenésével és vidámságával nem csak a mi figyelmünket vonta magára. 

– Idehaza valóban a hatvanas években lettem ismert, de a zenei életem már előtte beindult. Minden azzal kezdődött, hogy az első férjem kicsalt engem egy külföldi turnéra a zenekarával. Azt mondta, hogy két-három hónapra megyünk és majd kihozatja utánunk a fiunkat is. Akkoriban lehetetlen volt, hogy egy komplett család elhagyja az országot, hiszen az a legtöbb esetben egyet jelentett a disszidálással. Végül kilenc hónap telt el, mire az anyám és az apám először ki tudtak jönni hozzánk a gyermekünkkel. Rettenetesen nehéz volt az az időszak és végül a fiam miatt tértem haza – kezdte a Borsnak Zsuzsa, aki ezután robban be a hazai köztudatba és vette kezdetét az 50 éven át tartó fékevesztett rohanás. Az énekesnő, ha éppen nem az éppen esedékes Táncdalfesztiválon indult, gyakorlatilag úton volt egy fellépésre. Zenei értelemben a kor nagyágyúi közé tartozott.

„Én voltam mindenki sofőrje”

– Hogy őszinte legyek, nem tudok nagy magánéleti sztorikat mesélni, nem beszélhetek a kor nagyjaihoz fűződő szoros barátságokról és fékevesztett, hajnalig tartó mulatozásokról, mert ilyesmikre nem volt időm és kedvem se. Sosem voltam az a nagyon barátkozós típus, ami talán hiba, de én ilyen voltam és vagyok. Hozzáteszem, ha akkor így lett volna, mára egyedül maradok, hiszen szinte mindenki elment már a nagy generációból. De mesélhetek a vége-hossza nincs autóutakról és a soha véget nem érő rohanásokról – sorolta kacagva az énekesnő, akinek bizony elsőként volt saját autója a hazai sztárok közül, hiszen a külföldi útjáról egy vadonatúj Opellel tért haza. Így ő volt az, aki elsőként indult el egy-egy fellépésre és utolsónak dőlt az ágyba hajnalban egy fárasztó nap után.
– Akkoriban, ha valaki egy évnél tovább tartózkodott külföldön, vámmentesen hozhatta haza a saját autóját, így a férjemmel vettünk is egy meseszép kocsit. Nos, onnantól jó darabig én voltam mindenki sofőrje. Volt, hogy öt pasi ült mellettem, én pedig öt-hatszáz kilométert is vezettem, mire hajnalban mindenkit visszahoztam a pesti lakásához. Addigra már csak arra volt erőm, hogy bedőljek az ágyba és aludjak pár órát a következő startig. Szórakozni nem jártam és a magánéletem sem volt éppen görögtűz – vallotta meg Mátrai Zsuzsa, aki miután elvált első férjétől, megismerkedett egy zongoristával, aki őt is gyakran kísérte a fellépések alatt. Egymásba szerettek, de ez a kapcsolat sem szerencsés csillagzat alatt született.

„Negyvenhat éves volt, amikor meghalt”

– Ő végül disszidált és Amerikában kezdett új életet. Pár évvel később hazalátogatott és eljött a Moulin Rouge-ba, ahol dolgoztam. Újrakezdtük a kapcsolatunkat és össze is házasodtunk. Svéd állampolgár volt és azt terveztük, hogy együtt kezdünk új életet, de végül én nem kaptam meg a konzuli útlevelet, vagyis nem utazhattam vele. Arra hivatkoztak, hogy rengeteg fals házasságot kötnek emberek csak azért, hogy beutazhassanak Svédországba, majd elválnak és élnek boldogan az állam pénzén – emlékezett vissza szomorúan a legendás énekesnő.
– A miénk igazi kapcsolat volt és mi valóban együtt akartunk lenni, de nem hittek nekünk. Végül három éven át éltünk távkapcsolatban és eközben folyamatosan hatalmas telefonszámlákat csináltunk, hiszen minden nap beszéltünk. Egy ponton tarthatatlanná vált a dolog, ezért megmondtam neki, hogy váljunk el és mindketten éljük az életünket úgy, ahogy lehet. Persze kapcsolatban maradtunk, de a házasságunkat felbontottuk. Évekkel később meglátogatott és elmondta, hogy nagyon beteg. 

„Szeretem Amerikát, de ott élni nem tudnék”

Az énekesnő ma egyedül él és köszöni szépen jól van. Nyugdíjas évei elején rengeteget utazott és legtöbbet Amerikában időzött, ahol a fia és családja él. Bár kiköltözhetne hozzájuk, azt mondja erre még csak nem is gondol, sőt már abban is biztos, hogy többé nem vállalja be a hosszú repülőutat. 
– Egyedül élek, de nem magányosan. A fiam, aki dzsesszzongoristaként világhírű zenészekkel dolgozik együtt, San Francisco-ban él. Utoljára 2009-ben, pont a világjárvány előtt jártam nála, de már nem megyek, mert nehezen viselem a hosszú repülőutat. Péter, ahogy az ideje engedi, meglátogat. Éppen nemrég volt itt öt napig. Skype-on minden áldott nap hosszan beszélünk, így látom őt és persze a két unokámat. Azt kérdezi, miért nem költözök ki hozzájuk. Nos, sok évvel ezelőtt tettem erre egy kísérletet, de meg kell mondjam őszintén kiderült, hogy bár szeretem Amerikát, ott élni nem tudnék. Jó nekem itt, sosem unatkozom. 

Sokan már csak az égi színpadon énekelnek