Rózsa György jó kedélye a régi, ám egy sajnálatos esés miatt lábadozni kényszerül, emiatt le kellett mondania várva várt kirándulásait. Addig is imádott unokájával tölti az idejét, akiről „elfogultság nélkül” leszögezte: a legokosabb, legszebb kisfiú. Nemrég ünnepelte 75. születésnapját.
Hogy szolgál az egészsége, mennyire aktívak a hétköznapjai?
Rózsa György: Ha üldözni akarnak a nők, hát most itt a megfelelő alkalom! Ugyanis újra egy nagyot estem, s persze ugyanarra a lábamra, amelyiket tavaly megoperáltak szintén egy jókora zuhanás miatt. Szóval, most bárki utolér. Bánatomra, most elmaradnak a napi hosszú séták a Várban, a Szigeten, a Lizsében. Szeptemberre a szokott baráti társasággal újabb körutazást terveztünk Erdélybe – hát, most puff neki, illetve nekem, ez is elmaradt.
Milyen kötődése van Erdélyhez?
R. Gy.: Anyai ágon a családunk erdélyi-partiumi eredetű, a nevezetes nagyváradi Inczédyek fontos pozíciókat töltöttek be a történelem során. Egyik ősöm például a híres kolozsvári kollégium igazgatója volt, egy másik a fejedelem követe a szultánnál, illetve a bécsi udvarnál, egy harmadik a fejedelem jószágigazgatójaként működött.
Egy ideig tehát nem kirándulhat. Milyen hobbijai, elfoglaltságai vannak mostanában?
R. Gy.: Minden kedves kikapcsolódást megelőz az unokámmal való együttlét. Szeptember 15-én ünnepeltük a második születésnapját. Szerencsére én nem vagyok elfogult, de annyit mondhatok, hogy Ádámka a legokosabb, legszebb kisfiú. Még csak pár hete jár a szépen felújított ürömi bölcsődébe, de már csajozik, van egy csinos kis barátnője. Nem is tudom, kire ütött ez a gyerek? Ha vele játszhatok, elfelejtem a kínzó lábfájást, hát még ha a lányom, Csilla is velünk bolondozik a kertjükben vagy egy játszótéren.
Milyen édesanya és milyen gyermek Csilla?
R. Gy.: Csilla odaadó édesanya, és ha gondom van, mindig számíthatok rá. Legutóbb a 75. születésnapomra emlékezetesen szép vacsorát rendezett, ahová meghívta a legjobb barátaimat is.
Fontos szerepet töltenek be az életében a barátok?
R. Gy.: A barátságokat nagyra becsülöm, szívesen üldögélek kávéházakban, ebédelek együtt a barátaimmal, jókat vitatkozunk, ugratjuk egymást. Együtt nézünk meccseket kis borozgatással, falatozással dúsítva. Még Barcelona-drukkereket is beengedünk, pedig hát csak a Madrid!
Korábban azt nyilatkozta, hogy lemondott a párkeresésről. Azóta sem rabolták el a szívét?
R. Gy.: A szerelemről 100 évesen sem szabad lemondani! Való igaz, jó ideje nincs komoly kapcsolatom, de holdvilágos éjszakán arról álmodom, hogy jön egy királylány hófehér paripán. Van néhány hasonló korú ismerősöm, akik mostanában találtak új partnert, és – legalábbis így mondják – szebbek lettek öreg napjaik. No, de hol vagyok én még az öregségtől?!
Egy ideje tervezi a családi ház eladását. Rászánta már magát?
R. Gy.: Szívemhez nőtt a házunk, a kert, a medence, a gyümölcsfák, a máriaremetei nyugalom. Nem könnyen válok meg tőle, de egyedül túl nagy nekem a ház, s főként szeretnék a lányomékhoz közelebb lakni. Titkon azt remélem, hogy akkor gyakrabban vihetem majd iskolába, edzésekre az unokámat, és többet láthatom Csillát is, hiszen ennél nem tudok boldogítóbb pillanatokat.