Mujahid Zoli: Feleslegesnek éreztem magamat és az életemet
Az énekes 8 év után egy új dallal és videoklippel örvendezteti meg a közönségét. A Zuhanás című szerzemény élete egyik legszebb, valamint legsötétebb időszakából-, valamint a Szécsi Pál munkássága iránti tiszteletének egyvelegéből született.
Zolit a Megasztár első évadában ismerhették meg az emberek. A közönség azonnal megkedvelte őt, s bár sokan úgy érezhették, egy időre eltűnt a zenei élet színfalai mögött, ám most új szerzeménnyel, egy igazán szívhez szóló dallal rukkolt elő. A alkotási folyamathoz profi filmes szakemberek és zeneszerzők is csatlakoztak, akiknek a közös munkájából egy igazán látványos videoklip született. A Bors megkereste az énekest, hogy meséljen arról, mi ihlette a Zuhanás című dalt.
– Tulajdonképpen a Megasztár óta mindenki Szécsi Pálhoz hasonlít és egy felkérésnek köszönhetően Egerben ugyanezt a visszajelzést kaptam. Azért emelem ki ezt a koncertet, mert akkor valami megváltozott bennem. Megmagyarázhatatlan, misztikus dolog történt velem ott a színpadon. Azt éreztem, Mujahid Zoliként éneklem a dalt, mégis mintha a lényem része lenne Szécsi Pál lelkének egy darabkája. Ekkor megszületett bennem a vágy, hogy ebben a stílusban szeretnék énekelni. Az ő munkásságának a tiszteletére, ebből a zenei világból jött létre a Zuhanás című dal, amelynek a szövegét Hujber Szabolcs írta, a dallam pedig Johnny K. Palmer és Grósz Artúr zeneszerző munkáját dicséri – kezdte a Borsnak.
Zoli sorsának könyvébe ekkor rajzolt az élet rajzolt egy kisebb vargabetűt: úgy döntött, Angliában próbál szerencsét. Arra a periódusra úgy emlékszik vissza, mint élete egyik legmagányosabb időszakára.
– 2011-ben kimentem Londonba, ahol idővel elhatalmasodott rajtam az egyedüllét. Meg kellett találnom magam, hogy ki vagyok és mit akarok, de nagyon tanácstalan voltam. Ezeknek az érzéseknek egy részét szőttem bele a dalba. A szabadesés egy olyan állapot, amikor az ember magatehetetlenül zuhan a mélybe – mondta az énekes, aki az utóbbi években is átélt néhány ehhez hasonló nyomasztó érzést.
Mivel a művészek sokkal érzékenyebben élik meg az őket körülvevő világ történéseit, az érzelmi magasságokat és mélységeket sokkal intenzívebben tapasztalják meg, mint mások.
Rám is nagy hatást gyakorolt, amikor a Covid időszak alatt nem tudtunk színpadra lépni. Sokan produktív időszakként élték meg a bezártságot. Bevallom őszintén, az én esetemben nem ez történt. Olyan ember vagyok, akinek szüksége van az élményekre, tapasztalásokra, mert azokból merítek ihletet és kellenek a visszajelzések is. Mindezek hiányában nagyon feleslegesnek éreztem magamat és az életemet, ráadásul fogalmam sem volt, énekelhetek-e valaha emberek előtt. Ez számomra borzalmas állapot volt, olyan voltam, akár egy szárnyaszegett madár
– vallotta be őszintén Zoli, aki szerencsére azóta újra visszatalált önmagához. Olyannyira, hogy hamarosan országos turnéra indul, előtte azonban nívós vacsoraesten és más magas színvonalú koncerteken is fellép majd.
Az énekessel régebben megesett, hogy önmarcangolásba kezdett, ha hibát vétett a dalszövegben. Sosem felejti a pillanatot, amikor a zenei élet nagyjaival lépett színpadra és eltévesztett egy szót.
– Koós Jánossal és más zenei legendákkal léptem fel és a dalban elrontottam egy szótagot. Bár senki nem vette észre, én egyszerűen nem tudtam túltenni magamat rajta. A koncert után mindenki jókedvűen koccintott a sikerre, de én még akkor is képtelen voltam megbocsátani magamnak. Manapság már nem fordul elő ilyesmi. Egyrészt az évek és a rutin miatt, másrészt pedig rájöttem, nem szabad hagyni, hogy eluralkodjon rajtam a félsz. Ha az ember rágörcsöl az apró, szinte jelentéktelennek mondható dolgokra, akkor észrevétlenül elsiklanak mellette a szép pillanatok. Ebből a szempontból nagyon sokat változtam. Ma már tudom, fel kell vállalom, ha hibáztam és továbblépni – zárta gondolatait Mujahid Zoli.
