Détár Enikő, Fésűs Nelly és Ladinek Judit: Egy húsz éve tartó női sorsközösség titkai
A három karizmatikus nő a véletlennek köszönheti, hogy egy formációba került. Egymástól függetlenül állítják, hogy a húsz év alatt valódi barátság alakult ki köztük. De mi lehet a titkuk?
Détár Enikő: "Együtt sírtunk, együtt nevettünk"
Mindhárman, ám külön-külön voltak a Moulin Rouge dívái húsz évvel ezelőtt, amikor reneszánszát élte a revü. Önállóan szerepeltek, amikor az egyik cég vezetője megkérdezte, van-e közös műsoruk.
– Blöfföltünk, és rávágtuk, hogy van! Majd improvizáltunk egy közös műsort, nem szalasztottuk el a lehetőséget. Mára ez több, mint egy barátság, szinte szimbiózisban létezünk!
Annyi mindent megéltünk, válást, gyerekszületést... Onnan lehetett tudni, hogy mikor van egyikünk lelki válságban, ha nagyon vékony volt. Jucival mi egy időben váltunk, Nelly pedig hat hónapos terhes volt Elzával, akkor mondta ránk, hogy úgy nézünk ki hárman, mint a két ropi és a hidroglóbusz
– nevetett Enikő.
– Megedzett minket az élet minden téren: a kudarcfeldolgozásban, az egymásra figyelésben. Rivalizálás azért nincs köztünk, mert a Dívák mellett is van színházi életünk és mert szeretjük egymást. Mindig meghatódom, ha a ruháink egyes anyagaira nézek. Tíz éve vesztettem el az édesanyámat; régen Miamiból hozott nekünk csillogó anyagokat, amiből ruhát terveztem magunknak. Amikor meghalt, előfordult, hogy szükségem volt arra, hogy a nőtársaim belém csípjenek a színpadon, nehogy elsírjam magam, de ebből a közönség semmit sem vett észre.
Ladinek Judit: „Egy sóhajtásból megértettük egymást”
Judit és Enikő a Madách Színházban váltótársak több darabban, például a Mamma Mia!-ban. Nem véletlen, hogy a Dívák repertoárjának egyik kedvenc száma az ABBA erős nőről szóló slágere a The winner takes it all. Az ő életükben is volt olyan momentum, amikor búcsút kellett inteniük a szerelemnek.
- Jöhetnek-mehetnek szerelmek; a mi kis csapatunk állandó! Együtt sírtunk, együtt nevettünk. Enikőnek sírtam el magam, amikor a házasságomon megmutatkoztak a válság első jelei.
Ő akkor már fél éve hasonló cipőben járt. Emlékszem a pillanatra: ott ültem tanácstalanul, megcsörrent a telefon, és csak zokogva tudtam beleszólni. Enci rögtön tudta, miről beszélek, és csak annyit mondott: „Ó, Jucka...” – egy sóhajtásból megértettük egymást – mesélte Judit.
Fésűs Nelly: Csak a ruhán vitáztak
Nelly is hasonlóan vélekedik arról a különleges támaszról, amit egymásnak nyújtanak.
– Mindhármunk életében volt olyan eset, hogy fellépéskor nem voltunk túl jó passzban. Az a fajta segítség, amit ilyenkor a másik kettő nyújtani tudott úgy, hogy ebből senki ne vegyen észre semmit, felbecsülhetetlen! Ahogy az is, hogy három karizmatikus nő így tudjon együtt dolgozni anélkül, hogy bármilyen konfliktus legyen köztük. A legnagyobb vitánk az volt, hogy testszínű vagy fekete neccharisnyát vegyünk-e föl – mosolygott, és hozzátette, hogy immár az oldalbordák sem hiányoznak mellőlük.
Szilveszterkor rendszerint fellépünk, a párjaink is büszkén megnéznek, és utána csatlakoznak hozzánk; ők is évek óta jó barátok.
Nelly és a kócbabák
Hajszínben ma már különböznek, Encinek erről is eszébe jut egy kedves történet.
– Mindig mást akarunk, mint ami van! Juci haja és az enyém göndör, Nellyé pedig egyenes. Egyszer elhatároztuk, hogy mi kiegyenesítjük, Nelly pedig begöndöríti. A párás medencepart nem kedvezett a frizuránknak, ezért az előadásunk végére visszaállt az eredeti állapot. Erre mondtuk, hogy mi vagyunk Nelly és a kócbabák!
