Lékai-Kiss Ramóna megható vallomása: Új életet kellett kezdenie!

Mostanában szakmailag és a magánéletét tekintve is a legjobb passzban van Lékai-Kiss Ramóna – pontosabban a külvilág ezt látja róla. Ám a hot! magazinnak adott őszinte és megható interjújából kiderül, hogy nem volt olyan könnyű számára az elmúlt időszak, mint amennyire annak tűnik. 

Szemmel láthatóan életed legjobb formájában vagy.

– Ezt bóknak veszem, és hálás vagyok, hogy megjegyzed. Év elején úgy éreztem, itt a változás ideje. Kellett egy kis tuning, rájöttem, hogy változtatnom kell az életmódomon. Most jobban odafigyelek: színesebben étkezem, mértéket tartok, és sportolok. Utóbbi nem csak hébe-hóba van már jelen a mindennapjaimban: most készülök életem első nagy futóversenyére. Tíz kilométer lesz a táv, az Ökumenikus Segélyszervezet Kapaszkodó programjában gyermekekért fogunk futni. Egyelőre 5 kilométernél tartok futópadon, de azt mondják, hogy kint könnyebb. Hogy biztosan bírjam, jönnek velem a barátnőim, Vanya Timi és Som-Balogh Edina is, mert ők tapasztaltabbak – azt mondták, majd behúznak a végén. Mindenkinek ott lesznek a férje és a gyermekei, dobálják nekünk a vizet közben, hogy kibírjuk, és utána pezsgőzünk. Úgy képzelem el, mintha maratont futnék, de ez nekem tényleg nagy dolog.

Még emlékszem, hogy mindig mondtad, mennyire fontos számodra, hogy jókat egyél. Ez megváltozott?

– Most is fontos – éppen ezt az egyensúlyt keresem. Nem akarok lemondani erről, mert annak nincs értelme. Azért élünk, hogy jól érezzük magunkat, boldogok legyünk. Ha valakit az tesz boldoggá, hogy egyen egy jó tésztát, akkor arról nem szabad lemondani – csak mellé dolgozni kell. De nem csak a kilók számítanak – sokkal energikusabb és fittebb is vagyok. Arról nem is beszélve, hogy szeretném felnevelni a fiamat.

Nem akarok túl nagy jelentőséget tulajdonítani a számoknak, de eszedbe jutott már, hogy jövőre kerek évfordulót ünnepelsz?

– Tényleg, ezt eddig fel sem fogtam! Jövőre negyvenéves leszek. Húszévesen, amikor ránéztem egy negyvenesre, azt mondtam: „De aranyos, még eljött bulizni...” Most pedig fura, hogy ugyan kimondom, hogy negyven, de valahol belül gyermek vagyok, örök fiatal. Noé felelősségteljesebb emberré tett, de azt hiszem, ugyanolyan bolond maradtam.

Visszaszerezte a várandóssága előtti súlyát!

Van olyan, amivel nem voltál elégedett magadon, most pedig az vagy?

– Ha feljött egy-két kiló, mindig azonnal észrevettem a hónaljamnál, a térdemnél, és ezek engem zavartak, frusztráltak. Ha valami ellen lehet tenni, azt megteszem. Jobban esik a lelkemnek is, hogy odafigyelek magamra, és hogy visszaszereztem azt a súlyt, amennyi a várandósságom előtt voltam.

Felszabadító érzés ez?

– Örülök, hogy felvehetem azt a nadrágot, amit azelőtt hordtam, hogy édesanya lettem; önbizalmat ad. De ennek van egy másik oldala is: tudatosan odafigyelek, hogy például ne csak elmondjam, hogy mennyi vizet kell innom, hanem tényleg megpróbáljam meginni azt a mennyiséget. Ne egyek folyamatosan, és ha megtehetem, akkor ne este tízkor egyem tele magam, hanem rendszert vigyek az életembe. Azt hiszem, huszonkét éve élek egy olyan rendszerben, ami nem létezik. Így szocializálódtam, és most jutottam el odáig, hogy ebbe bele lehet bolondulni. Kellett egy stop. Mindjárt el is sírom magam, amikor erről beszélek... Annyira éreztem, hogy valaminek történnie kell, hogy legyen az életemnek olyan része, ami stabil. Ezt a fiam és a férjem megadja, de az alapvető stabilitást magamban kell megtalálni. Nagyon hiányzott az életemből a rendszer.

Erre hogy jöttél rá?

– Karácsonykor 22:45-kor ültem le először. Fantasztikus volt, hogy ott van az egész család, mindig így szeretném – csak rájöttem, hogy nem jó a felállás, ez nem működhet. Inkább legyen csak nyolc fasírtgolyó, engedjük el, hogy kell a halászlé, meg minden. Nem rohanhatok egyfolytában. Kellenek támpontok; karácsonykor csak ülni szeretnék egy ágyon és énekelni a Mennyből az angyalt. Történjen ez meg!

„Hálás vagyok a genetikámnak”

Beszéltünk a negyven évről. Lesz számvetés?

– Biztos, de teljesen őszintén mondhatom, hogy nem félek a kortól. Nem érzem azt, hogy baj, hogy közeleg a negyven. A harmincnál sem éreztem. A férjem persze biztosan szívni fogja a vérem! (Nevet.) Végtelenül hálás vagyok a genetikámnak. Járok persze kozmetikushoz, masszázsra, olyan krémeket használok, amik az életkoromnak megfelelőek. Csoda, hogy ennyi sminkeléstől még egyben van az arcom! Egyetlen beavatkozásom volt, ami mikrotűs, amivel serkentik a bőr kollagéntermelését.

Volt, amit megbántál az életedben?

- Igen. 

De nem lehettem, mert a férjem nem volt az életem része, és nála éreztem először azt, hogy gyermeket szeretnék. Máté mondja mindig, hogy miért nem húszévesen ismert meg, mert akkor már egy csomó porontyunk lenne. Annyira menő, amikor valaki fiatalon szülő! Mindig csak arra gondolok, hogy minél több időt eltöltsek a fiammal. Lehetek persze fiatalos hatvanas is, csakhogy nagyon jó volna minél többet itt lenni.

Mindig úgy látlak titeket, hogy hárman vagytok egy kerek egész.

– Érezzük is ezt, de úgy vagyunk vele, hogy ha lemondunk a lehetőségéről annak, hogy Noénak legyen kistestvére, azt biztosan megbánjuk. De gyermeket nemzeni nem annyira egyszerű dolog: ember tervez, Isten végez.