Török Ádám az egyik utolsó interjújában is még a terveiről beszélt
Török Ádám 2022-ben a hot! magazinnak adta az egyik utolsó interjúját. Szívfájdító olvasni, ahogy a súlyos betegségéből épp felgyógyulni látszó zenei zseni a jövőbeli terveiről beszél. A reményről és a célokról. Illetve, a "célocskákról." A muzsikus 75 éves korában hunyt el, alig három héttel az Erkel Színházba tervezett születésnapi nagykoncertje előtt.
A zenészek lázasan készültek, a dalok már kotta nélkül is az ujjaikban voltak, a színház pénztárosa szerint jól fogytak a jegyek, biztos teltház lett volna az Erkel Színházban, május 8-án, a "Török Ádám 75 - Syrius-Mini 50 Koncert" elnevezésű örömzenei koncerten. Mindenki várta az örömzenélést.
A hangszerek most elhallgattak. Ádám váratlanul elment.
Élni akart, tele volt tervekkel
Török Ádám egy évvel ezelőtt komoly betegségen esett át, sztrókja volt, amiből az orvosai legnagyobb meglepetésére olyan sebességgel gyógyult fel, hogy még a fehér köpenyesek is a csodájára jártak. A zenész élni akart, zenélni, szeretni, játszani, létezni. Telis-tele volt életenergiával. Talán ezért is olyan fájdalmas most azt olvasni, hogy örökre letette a hangszereit, mostantól az égi zenekarban játszik, a legnagyobbakkal.
A zenész 2022-ben a hot! magazinnak adta az egyik utolsó interjúját. Szívszorító most, a halála után pár órával olvasni ezeket a sorokat.
„Aggódtak értem a barátok”
hot!: Van egy állandó helyed Budán, itt adsz mindenkinek találkozót. Mióta laktok ezen a környéken?
Ádám: Abban a házban lakunk a feleségemmel, ahol a Pata Negra van. Jó húsz éve élünk errefelé Dórikával, köszönhetően annak, hogy őt megtaláltam. Rengeteg barátnőm volt, előtte három feleségem, aztán ő maradt mellettem. Nemcsak aranyos, szép kis nő, hanem okos, kiváló újságíró, remek ember. Én már a hetvenötödik évemben vagyok; ő az, aki törődik velem, betakar, eltakar. A mákos tésztán sincs annyi mák, amennyi idős vagyok, ráadásul sokáig nem is ehettem ilyesmit. Cukorbeteg voltam. Aztán tavaly júliusban jött teljesen váratlanul az agyérgörcs. Szerencsére Dóri akkor is ott volt mellettem, hívta a mentőket, kórházba kerültem. Már javulóban vagyok. A járásom kicsit még bizonytalan, a hangomat is keresem. De hogy legyen valami jó is: fogytam 12 kilót, és a cukorbetegségem elmúlt. Aggódtak értem a barátok, a közönség. Amikor legutóbb felléptünk a Pólus moziban, telt házzal, csodálatos volt, hogy érezhettem, mennyire szeretnek.
hot!: Megszoktuk, hogy Török Ádám és a Mini. De honnan ered az együttes neve?
Ádám: Létezett egy Minikalor nevű kályha. Én elkezdtem táncolni előtte, felvétel készült, reklám lett belőle. Aztán amikor nevet kellett adni az együttesnek, ezt választottam.
hot!: Furcsa figura voltál a zenészek között a hippi külsőddel, a ritka hangszerrel, a fuvolával. Mégis előzenekarnak hívott az egészen más zenét játszó Illés meg az LGT.
Ádám: Én voltam a tilinkózó, üvöltve éneklő Török Ádám, aki autodidakta módon tanult meg fuvolázni. Sokat dobott a népszerűségünkön, hogy ezek előtt a zenekarok előtt léphettünk fel. Amikor legutóbb eljött meghallgatni Szörényi Levente, megjegyezte, hogy nekem még mindig megy a zenélés. Akitől komoly elismerést kaptam, az Radics Béla volt. Szívesen játszottam volna a Sakk-Matt-tal. Ő jobb énekest talált, Harmath Albit. De 1969-ben Béla előtt léphettünk fel az Ifiparkban. 1982-ben ugyanezen a helyszínen szerepeltünk. Radics akkor már nagyon beteg volt, holtsápadt bőrrel, gyér hajjal üldögélt. Odamentem hozzá, és azt mondta: „Cseszd meg, még mindig te írod a legjobb magyar számokat!” A Kereszteslovag volt tőlem a kedvence. Láttuk a Keresztesek című filmet, nagyon tetszett, annak nyomán írtuk a dalt – Béla magára ismert a szövegben.
hot!: A „tilinkózó” zenész, a manökenek kedvence háromszor is megnősült, mielőtt rátalált Bajnok Dorottyára. Dani, a fiad, az első feleségedtől van?
Ádám: A harmadiktól. A fiam édesanyja tanítónő. Büszke vagyok Danira, K1-es világbajnok. Essenben él, biztonságtechnikával foglalkozik. A kislánya, a hatéves Daniela Budapesten lakik az édesanyjával; szép, okos, aranyos gyerek.
hot!: Hogy éltétek át a pandémia keményebb időszakát?
Ádám: Az első karantén idején bezárkóztunk, nem mentünk sehová, rendeltünk mindent. Naponta főztem. Ültünk, néztük a tévét, én főleg futballmeccseket – volt, hogy egy nap négyet-ötöt is.
hot!: Most, hogy már javulóban van az egészségi állapotod, és koncerteket is lehet tartani, hogy lesz tovább?
Ádám: Talán azért épültem fel gyorsabban, mert sportoltam, csak módjával ittam, és soha nem cigarettáztam. Jobb már a mozgásom, a hangom is. Vannak meghívásaink, több városba várnak a Minivel. Mindig kell valami cél – néha csak célocska –, ami fontos, hogy sikerüljön.
