Az olimpiai, világ- és Európa-bajnok magyar ökölvívót Svájcban értünk el.
Nagy Alekosz történeteiből remek sztorik születnek, de ha nem elég alapos, akkor bizony csúnya vége lesz. Így esett ez most is, amikor leült Hajdú Péterrel szembe a Frizbi TV sárga kanapéjára és nekilátott egy önmagáról szóló sztori elmesélésének.
Ahogy arról a Bors is beszámolt, a történet egyik főhőse maga Alekosz, míg a másik a olimpiai, világ- és Európa-bajnok magyar ökölvívó, Kovács Kokó István, akik a fáma szerint együtt bokszoltak a KSI-ben, valamikor a 90-es évek elején. Alekosz odáig ment, hogy még az egyforma lakatmárkára is emlékezett, hiszen közvetlenül egymás mellett volt az öltözőszekrényük. Elárulta, hogy annak idején az edzőik is csak onnan tudták megkülönböztetni őt és Kokót, hogy utóbbinak fülbevalója volt.
Nem kell messzire menni ahhoz, hogy észrevegyük, a mese itt-ott sántít egy picit. Elég ha ránézünk Kovács Kokó István sportkarrierjének kezdeti időszakára. A legendás ökölvívó ugyanis 1985-ben kezdett kesztyűzni az EVIG SE színeiben, majd átigazolt a Vasashoz. Ekkor még mindig csak 1988-at írtunk. Mire átléptünk a 90-es évekbe, Kokó már kétszeres országos bajnok volt és ezüstérmes a világkupán, majd két éven át a Bundesligában, a TSC Boxring Berlin egyesületében szerepelt és gyakorlatilag alig töltötte itthon az idejét, hiszen versenyről, versenyre járt szerte a világban.
Persze ettől még lehetett a sportkarrierjének olyan rövid időszaka, mely éppen a rövidsége miatt nem került be a Kokóról szóló internetes szócikkbe, de nem volt. Erről magát Kovács Kokó Istvánt kérdeztük, akit Svájcban értünk el.
– Az a helyzet, hogy nagyjából arról sincs fogalmam, hogy ki is az a Nagy Alekosz.
Abban pedig biztos vagyok, hogy soha nem volt ilyen nevű szekrény szomszédom.
És természetesen jól tudja, nem edzettem a KSI-ben – zárta rövidre a kérdést a Nemzetközi Amatőr Ökölvívó Szövetség korábbi főtitkára.