Az énekesnő élete teljesen megváltozott, mióta éppen egy héttel ezelőtt betörtek az otthonába, amíg ő az igazak álmát aludta.
Zalatnay Cini még ma is csak nehezen tud beszélni arról, amit hétfő reggel át kellett élnie. Az énekesnő akkor döbbent rá, hogy valamikor az éjszaka folyamán idegenek jártak a házában, amire imádott vizslája figyelmeztette is. A betörök több ékszerétől és nem kevés készpénzétől szabadították meg, de az anyagiakon túl, valami sokkal fontosabbat is elvettek tőle: ez pedig a biztonságérzete... Cini erről a Ripostnak mesélt.
– Nem vagyok jól és ezzel szerintem mindent el is mondtam. Nagyon furcsák és kellemetlenek lettek az estéim és az éjszakáim.
Az eset óta még nem voltam egyedül a házban és nem is tudom, mi lesz, ha eljön a nap, amikor a barátaim közül senki nem ér rá, hogy nálam töltse az éjszakát
– kezdte a lapnak még mindig feldúltan Cini, akinek alapjában változtak meg a szokásai a betörés óta. A fellépések után félve lép be otthonának kapuján és procedúrák során megy át, mire végre képes elaludni. Ugyanakkor az éjszakáit sem nyugodt és pihentető alvással tölti.
– A betörés óta minden megváltozott, valami eltört bennem. Hazatérve nem azt teszem, amit mindig, vagyis egy fellépés után nem csak úgy ledobálom a táskám, a kocsikulcsom és a ruháimat és nem csak bedőlök az ágyba.
Folyton az jár a fejemben, hogy valaki, vagy valakik ott vannak a házban. Minden helységet ezerszer ellenőrzök és minden értékemet gondosan elzárok.
Majd lefekszem ugyan, de jár az agyam és félóránként felkelek, hogy megnézzem, zárva van-e minden ajtó és ablak. Ha pedig a kutya csak vakkant egyet álmában, órarugóként pattanok fel és rám tör a félelem. Hiszen a vizsla azon az éjjelen is jelzett, csak nem foglalkoztam vele. Persze lehet, hogy éppen ez mentette meg az életemet, vagy a testi épségemet, hiszen fogalmam sincs mi történhetett volna, ha akkor felkelek és megnézem miért ugat – magyarázta az énekesnő, aki már akkor feszült lesz, ha autójával befordul a tárnoki utcába, ahol az otthona áll.
– Ahogy elhagyom a Tárnok táblát, valami furcsa remegés indul a gyomromból és nem úgy állok meg a ház előtt, hogy hú, de jó végre itthon. Eddig mindig a kapu előtt parkoltam, de most beállok a kapu mögé, amit lakattal zárok le. Belépve minden villanyt feloltok és úgy is hagyom reggelig.
Azt hiszem, ezt hívják poszttraumás stressznek és ez nagyon nincs így jól.
– Az eset óta a szomszédokkal fokozottan figyelünk egymásra és persze mindenki fél, hiszen nem kizárt, hogy sorozatbetörőkkel van dolgunk – tette hozzá Zalatnay Cini.