Görbe Nóra a rivaldafénytől visszavonult időszakában a buddhizmusba is belekóstolt.
Görbe Nóra hosszú kihagyás után tér vissza a színpadra! A színésznő hosszas hallgatás után a Retro Rádió felkérésére, az Abaházi Presszóban vendégeskedett. Beszélt jelenről, múltról, és persze ikonikus szerepéről, a Linda című sorozatról.
– Volt azért színpadi megmozdulásom, volt olyan darab, amit éveken keresztül játszottunk Tahi-Tóth Lászlóval. Műsorokba is kaptam meghívást, de nem éreztem motivációt rá, hogy ott legyek. Úgy voltam vele, hogy amíg nem jön olyan kérés, amitől megdobban a szívem, nem fogok igent mondani.
Meggyőződésem, hogy nem kell mindig szem előtt lenni. Érdekesebb, ha valaki ennyi évtized kirakatban való élés után kicsit visszavonul
– fejtegette a rádióműsorban Görbe Nóra, aki Moravecz Leventétől nemrég olyan színházi felkérést kapott, amire nem tudott nemet mondani. Az Omega, a csődör című darabot azért vállalta csaknem két évtized kihagyás után, mert mint mondja: szeretne „ellene játszani a ráragadt imidzsre”.
Bár számos tévé-, szinkron- és színházi szerep áll mögötte, legtöbben mégis mai napig az 1983 és 1989 között futó Linda című sorozat karatézó, sikoltozó rendőrnőjével azonosítják. Érdekesség, hogy a forgatások előtt a színésznő több mint egy évig edzett, hogy elsajátítsa a harcművészeti alapokat, s mivel gyerekkora óta balettozott, megvolt a mozgáskultúrája hozzá.
− Annyit éltem kirakatban, hogy nem tudtam magamnak élni. Szükségem volt magánéletre is − utalt a két évtizedes kishagyásra. − Volt olyan, aki arra gondolt, hogy Miss Marple-típúsú szerepben térek majd vissza, hiszen ő nyomoz, és Linda is nyomozott − Nóra elárulta, valóban rengeteg megkeresést kapott, négy kereskedelmi csatorna is akart folytatást a Linda-sorozatnak, ám a színésznő ezeket tudatosan sorra visszautasította. Az új színházi szerepével kapcsolatban is kikötés volt, hogy utalás se legyen a karakterre.
Abaházi Csaba feltette a várva várt kérdést is: elvállalná-e megint Linda szerepét?
− Mikor elkezdtük, egy film volt, aztán csináltunk még egyet. Végül lett tíz. Hosszú, fizikailag nehéz forgatások voltak. Hogy ma belemennék-e egy ilyenbe? Nem, nem fog előfordulni, hogy röpködjek jobbra-balra! − szögezte le nevetve.
Annak idején rengeteg kritika volt. Az elején ütötték-vágták, most már a popkultúra része.
Nagy változáson ment át a köztudatban. Akkor megkritizálták a verekedést is, meg persze a sikolyt, mintha én találtam volna ki. Mindig megkaptam, milyen borzasztó, idegesítő. De erre azt mondtam: ha ez ilyen szerinted, miért nem csinálsz jobbat? Én azt el fogom ismerni. De eltelt 35-40 év, és senki nem csinált ilyen filmet. Egy epizódban két ilyen koreografált verekedést végig csinálni... − elmondása szerint nehéz volt az eredeti habitusával egyeztetni a karaktert:
− Klasszikus baletten és ritmikus sportgimnasztikán nőttem fel, soha bele nem rúgtam volna egy emberbe! − tette hozzá a színésznő, aki elismerte, nehéz volt így léteznie, hogy mindig mindenhol felismerték. Ráadásul nem önmagáért szerették, hanem összemosták a karakterével.
− Mai napig megkérdik: Hol a klumpa? Megvan még a Babetta?
A rádióműsorban Nóra azt is elárulta, hogy a rivaldafénytől visszavonult időszakában a buddhizmusba is belekóstolt:
− A pandémia után Srí Lankára utaztam, ahol úgy alakult, hogy hat hétig éltem a szerzetesek között, nőként! Visszatekintve nem is értem, hogy voltam ennyire bátor ott maradni egyedül. Végül beleláttam ebbe a buddhista üzletbe, ami nem tetszett nekem. Megmondták, mit kell érezni, tenni. Ráadásul üzleti érdekek is vezérlik őket, ha fizetsz, nagyon szeretnek, ha nem „adományozol", akkor azt éreztetik veled. Ekkor eldöntöttem, elmegyek innen − ezután egy másik csoporthoz csatlakozott, ahol további három hónapot töltött még, egy hónapig pedig a némasági fogadalomhoz tartotta magát. Végül úgy érezte, vissza kell térnie Magyarországra, s folytatta az itthoni életét.