Katus Attila Kozma Zsuzsiról: Ő egy igazi angyal volt
Mélységesen megrendítette az országot a hír, hogy Kozma Zsuzsanna tragikus körülmények között életét vesztette. Az aerobik edző szomorú sorokkal búcsúzott tőle.
A sokak által ismert edző, Kozma Zsuzsanna nemrégiben Jordániába utazott „A hegyek szerelmesei csoport” szervezésében. A túra egyik napján a kora reggeli órában úgy döntött, felmászik egy sziklára és leül, hogy megörökítse a napfelkeltét, ám amikor felkelt, kibillent az egyensúlyából és a mélybe zuhant. A családnak több ezren fejezték ki a részvétüket és sokan voltak, akik külön bejegyzésben búcsúztak el Zsuzsitól. Köztük Katus Attila is, akinek a fitneszedzővel való ismeretsége több évtizedre nyúlik vissza.
„Egy csupaszív nő volt”
Lapunk munkatársa felkereste az aerobik edzőt és arra kérte, mondja el, hogyan emlékszik vissza Zsuzsira.
Ha azt mondom, hogy ő egy igazi angyal volt, akkor mindenki érti, hogy milyen ember volt. Egy csupaszív nő volt, aki nem azért választotta ezt a szakmát, hogy meggazdagodjon, hanem mert segíteni akart másokon és boldogságot, egészséget vinni mások életébe
– kezdte Attila és hozzátette, Zsuzsi emberileg és a hivatásában is mindig a tökéletességre törekedett.
− Az én szívembe teljesen belopta magát, mert egy fantasztikus embert ismertem meg benne, és annyira szomorú és fájdalmas, hogy egy ilyen apróságon múlik valaki élete. Egy példaértékű ember volt, akit nagyon sokan szerettek, nem is tudom elképzelni, hogy valaki nem szívlelte. Én ritkán szoktam megosztani halálesettel kapcsolatos posztokat, de úgy éreztem, szeretném kifejezni a tiszteletemet és a szeretetemet feléje. Egy nagyszerű kollégától és egy még nagyszerűbb embertől és anyától kell búcsúznunk.
„Ez nem csak egy pillanatnyi fellángolás volt”
Katus Attila elmondta, nem véletlen, hogy Zsuzsi gyerekekkel foglalkozott, hiszen a kicsik lelke és tekintete is ugyanolyan tiszta, mint amilyen az övé volt.
− Az a típusú ember vagyok, aki maga köré gyűjti a jó embereket. Az idő az, ami leginkább igazolja, ez nem csak pillanatnyi fellángolás volt, hanem hosszú távon bebizonyosodott, hogy az ő lelke valóban olyan kristálytiszta volt, mint egy hegyi patak. Nagyon szíven ütött a hír és látom, hogy mások is így vannak ezzel és ugyanúgy vélekednek róla, mint én – magyarázta Attila, aki nem érti, miért keltettek olyan nagy felháborodást az első hírek, miszerint Zsuzsi szelfizés közben vesztette életét.
Ennek mi köze van az egészhez? Egyébként is, mi van akkor, ha szelfizett? Miért ne örökíthetne meg valaki úgy egy tájat, hogy ő is rajta van? Mi ezzel a baj?
– tette fel az újabb kérdést némi indulattal a hangjában.
Egyáltalán, miért ítélünk el a mai világban egy ilyen cselekedetet, ki nem szelfizett még életében? Legfeljebb az, aki nem tudja használni a telefont. Úgy csinálnak, mintha valami bűnt követett volna el. Ne ez alapján minősítsünk egy embert, pláne ne a halálát követően! Ez méltánytalan…
– mondta a személyi edző, majd azzal folytatta, számára is felfoghatatlan ez a tragédia. Ilyen szomorú esetekkor mindig eszébe jut, hogy milyen könnyen elillan az élet, ezért kell megélni minden pillanatot, és bátran elfogadni a sors adta lehetőségeket.
