Lányi Lala ritkán beszél a magánéletéről, most azonban kivételt tett. Édesapja elvesztéséről és fia gyermekkoráról is kendőzetlen őszinteséggel vallott.
Lányi Lala több mint 30 éve van a színpadon, Hozsóval közös zenekarukkal, a Kozmixszal a mai napig tömegek előtt lépnek fel, és pár év kihagyást leszámítva elmondható, hogy töretlenül a bulik egyik kedvenc fellépői. Szinte az összes dalukat ismeri az is, aki nem a műfaj kedvelője, ám azt, hogy kik ők valójában, azt már sokkal kevesebben. Lala tudatosan védi a magánéletét a nyilvánosságtól, ám most a Magas és mély című, M2, Petőfi TV beszélgetős műsorában kivételt tett: elmesélte, hogyan élte meg szeretett édesapja elvesztését, és arról is nyíltan beszélt, hogy kisfiát egyéves kora óta egyedül neveli, és hogy ez milyen nehézségekkel és örömekkel járt az elmúlt években.
– A körülményekhez képest kiválóan bírom a tempót, azt szoktam mondani: örök fiatalság! – kezdett bele a műsorban a 49 éves zenész, aki hangmérnökként, vizuális szakemberként, s számos más területen is dolgozik a zenekarában. Mint mondja, éppen ez a pörgés tartja fiatalon.
Elismerte, a karrierjére szerelemként tekint, amiben vannak hullámvölgyek.
– Több olyan mélypontja volt az életemnek, amikor azt gondoltam, hogy most végleg abbahagyom. Az első és igazán komoly az értelemszerűen kapcsolódik ahhoz, amikor egy komoly választás előtt álltam. A magánéletem, a privát szférám bomlott meg úgy, amire nem készültem, nem számítottam − utalt fia édesanyjával való 2007-es szakítására.
Hiszen egy olyan családból érkeztem, ahol egy életre választunk párt magunknak, és jóban, rosszban, egymás kezét fogva végigsétálunk az úton. Amikor úgy alakult, hogy én a kisfiammal átlaghoz képest sokkal szorosabb és intenzívebb közös életbe kellett, hogy kezdjek, akkor óhatatlanul jött a felismerés, hogy ezt nem lehet együtt csinálni a karrierrel. Én akkor visszaléptem a zenétől. Egy nehéz lépés volt, mégis nagyon kézenfekvő.
Párkapcsolata véget értével egyedülálló apaként nevelte tovább az akkor mindössze egyéves kisfiát, Benedeket. Minden erőbedobásával erre a feladatra akart koncentrálni, ennek pedig részben a saját veszteségélménye az oka.
– Én nagyon korán elvesztettem édesapámat, nem voltam 18 éves. Ez egy örök hiány az életemben, amit nem is tudok és nem is akarok kiheverni. Ez tett ilyenné valójában.
Ezt a hiányt nagyon rosszul éltem meg mindig is, ezért azt gondoltam, hogy ha már itt van a kisfiam, aki most már nagyfiam, akkor próbáljak meg minden olyan dolgot beletenni a közös életünkbe, ami nekem nem adatott meg.
– Ebbe beletartozott az is, hogy csak éjszaka volt időm magamra, alvás nem sok, reggeltől estig első sorban apa voltam. Nem fért bele a hétvégi zenebona, a hétköznapi sem. Azt találtam ki, hogy beiratkozom főiskolára, hogy olyat is csináljak, amivel a szellemi energiám is lekötöm − árulta el a műsorban a zenész, majd hozzátette:
− Nemcsak a nyilvánosságtól, a zenétől, de valójában az élettől is visszavonultam akkor. Én, aki addig nagyon extrovertált és vidám srác voltam, azért ott eléggé befordultam. Mondhatjuk, hogy ott egyedül voltam. Nyilván ott volt a család, egy-egy barát, de mégis egyedül éreztem magam borzasztóan. Az a szünet tartott három évig, ami egyébként rengeteg boldogságot is hozott. A kisfiammal való együtt létben úgy indultak az alapok, hogy, mivel agglomerációban élünk, reggelente 1-1,5 óra volt mire bejutottunk a Pető Intézetbe, mert koraszülöttként igényelt egy kis plusz figyelmet, ezért oda jártunk. Mire hazaértem, megint a nagy forgalomban, otthon alig fordultam kettőt, intéztem pár dolgot, ételt készítettem, már indulhattam is vissza érte, utána az egész napot a fiammal töltöttem − idézte fel az embert próbáló időszakot. – A lehető legjobbat kihozva éltük meg mindketten, egyikőnk sem szerzett negatív élményt.
Ami nekem fájó, hogy látva a családi mintámat, én nem tudtam megélni az a családot, amit szerettem volna, de még nagyobb baj, hogy nem tudtam megadni a fiamnak sem, ezért őrületesen túlkompenzáltam mindent a szeretetemmel, hogy minden lehetséges lyukat előre foltozzunk be
− ismerte el az apuka.
Mint mondja, a zene gyerekkora óta szerves része az életének, s bár néha kényszerűségből háttérbe kellett szorítania, mégis mindig visszatalált hozzá. De felelősségteljes emberként mindig is több lábon igyekezett állni: fiatalon eredetileg tanárnak készült, jogi tanulmányokba is belekezdett, de multi-level marketing témájú előadásokat is tartott korábban.