Az énekesnő ma már jól van, ám időnként még mindig előjön egy-egy ijesztő tünet.
Tóth Verát 2003-ban ismerte meg az ország, amikor a Megasztár győzteseként ünnepelték őt. A gyorsan jött sikert, ismertséget és a rengeteg fellépéssel járó terhet egy idő után nem tudta feldolgozni, emellett a súlyproblémáival is küzdött. Folyamatosan túlvállalta magát és gyakran a pohár fenekére nézett, persze hosszabb távon ez nem jelentett megoldást. 2011-ben kiderült, hogy az énekesnő hetekre szanatóriumba vonult, mert pánikbetegséggel küzd, ám ez nem a teljes igazság.
A terapeutájával folytatott, rendhagyó podcastből kiderült, mi volt a valódi ok, amiért korábban úgy döntött, kivonja magát a forgalomból, hogy rátaláljon egykori önmagára.
Szy Katalin pszichológussal régóta ismerik egymást, így kötetlen, őszinte és vallomásokkal teli beszélgetést folytattak a Civilben a mester YouTube podcast-ben, ahol Vera elárulta féltve őrzött, kényes titkait.
Nyugodtan beszélhetünk róla, hogy én egy ilyen deperszonalizálódott, derealizálódott állapotban mentem hozzád
- mondta az énekesnő, s a megfogalmazásából egyértelműen kiderül, hogy a legapróbb részletekig ismeri az egykori pszichés problémáit. Aki nem jártas a pszichológiában, egy kukkot se értett abból, amit Vera mondott, ezért a terapeuta elmagyarázta, miről is van szó pontosan.
A derealizálódott állapotban lévő ember kilép a valóságból, valamilyen függöny kerül az énje és a világ közé, vagy ahogy te mondtad, bukósisak van a fejeden. A deperszionalizáció az, amikor az ember saját magától idegenedik el. Ez olyan súlyos formát is ölthet, ha belenéz valaki a tükörbe és azt mondja, hogy ez nem én vagyok
- fejtette ki a szakember.
Nekem is volt ilyen és nagyon ijesztő! Amikor fáradt és stresszes vagyok, még elő szokott fordulni. Már csak pillanatokra, de akkor azt hiszem, hogy 13 hónapig gyötört ez az állapot. Ebből sikerült neked engem kihozni
- tette hozzá hálásan Vera, akiről a legtöbben nem sejtették, milyen küzdelmes út áll mögötte.
Ahogy az énekesnő mondja, ma már csak ritkán, pillanatokra tapasztalja meg ezt az érzést, azonban van valami, ami továbbra is jelen van a mindennapjaiban.
A kontrollmániában találom meg a biztonságomat. Ez azért van, mert művész vagyok és elszállna a lelkem, az agyam, a mindenem jó messzire, mint egy héliumos lufi, ezért le kell kötni. Ha elengedem magam, akkor az mentálisan megvisel, mert kapkodok. Kapkodni nem szeretek, mert az stresszt okoz, a stressz gyomorideget, amitől az egész napom felborul. Olyankor nem alszom, nem eszem, ezért ebben muszáj katonásnak lennem
- mondta arra utalva, hogy már előző nap pontosan tudja, másnap milyen ruhát vesz fel, hol és mikor kell megjelennie, ugyanis szinte percre pontosan be van osztva az egész napja és általában görcsösen ragaszkodik a napi menetrendjéhez.