Az 55. születésnapjához közeledve Attila elárulta, milyen elvek szerint éli az életét.
Ambrus Attila október 6-án ünnepli az 55. születésnapját, ez alkalomból felköszöntöttük őt és arra kértük, árulja el, szokott-e ilyenkor számot vetni az életéről.
Nagyon szépen köszönöm, de nem úgy van az, azt még meg is kell élni. Az én esetemben semmi nem biztos
– kezdte viccelődve Attila.
Még nem értem el arra a szintre, hogy visszatekintsek. Nyilván érzem az idő vasfogát, amikor reggel cipőkanállal veszem fel a lábbelit, akkor úgy érzem, hogy már lefőtt a kávé és elég vastagon benne vagyok a B oldalban. Úgy vagyok ezzel, hogy amíg bírom, csinálom, de ott a két pici baba, miattuk még muszáj a cipőfűzőt bekötnöm…
– fogalmazott a kétgyermekes apuka, s bár a mondanivalóját humorba csomagolta, mégis érezni lehetett a hangjából, mekkora felelősséggel is jár családfőnek lenni.
A múltra a legtöbben úgy tekintenek vissza, hogy hiányérzet vagy megbánás terhe nyomja a szívüket, Attila azonban másképpen vélekedik erről.
Az idő kerekét nem lehet visszaforgatni. Amit bánok, hogy voltak bűntársaim, mert ha nincsenek, lehet, hogy el sem kapnak, mondjuk az is lehet, hogy már nem is élnék. Viccet félretéve azt gondolom, hogy ez így volt kerek. Voltam fönt, voltam lent, voltam mindenféle mélységben és az élet pont erről szól. Ahhoz, hogy értékelni tudjál bármit is, meg kell égetned magadat
– magyarázta arra utalva, hogy annak idején megjárta a poklok poklát, ezért ma képes igazán értékelni a hivatását, a családját és mindent, amiért megdolgozott.
Sokan hisznek abban, hogy minden okkal történik, mások pedig az eleve elrendelésben, miszerint van egy nagy könyv, melyben a születésünk előtt az egész életünk minden mozzanatát beleírták. Attila elárulta, hogyan viszonyul ezekhez az elméletekhez és a saját életéhez.
Én a sorsban hiszek és a körforgásban. Előbb vagy utóbb mindenki azt kapja, amit megérdemel. Egyszer mindenkit utolér a végzete, büntetlenül hosszú távon nem lehet semmit sem csinálni. Hiszek a karmában, abban, hogy ha tetű vagy és sz*r ember, akkor úgy is fogod végezni. Ha viszont teszel azért, hogy jobb legyen a családod és a közösséged élete, azt is visszakapod egyszer. Nagyon egyszerű logika alapján élek, de azt gondolom, nálam ez működik.
Attila nagyon megosztó személyiség, holott példaértékű életet él, éjt napallá téve dolgozik azért, hogy eltartsa a családját és tisztességes körülmények között nevelhesse fel a gyermekeit. Ennek ellenére máig vannak olyan emberek, akik az évtizedekkel ezelőtti tettei alapján ítélik meg őt. Ismert emberként próbálja a hétköznapi emberek életét élni, ami sokszor nem könnyű.
Vannak napok, amikor azt kívánom, hogy bár ne lennék ismert ember. A mai nap is egy ilyen. Az egy óriási felelősség, hogy mindenkivel legyél jó fej, mindenkit kiszolgálj és legyen hozzájuk egy-egy kedves szavad. Főleg 12 éves távlatból ez embert próbáló, hogy ne azt halld vissza, hogy egy mocskos bunkó paraszt vagy, persze bizonyos emberek szemében az vagy. Vannak helyek, ahol persona grata, azaz szívesen látott személy vagyok. Alapvetően azt gondolom, én úgy tudok belenézni reggel a tükörbe, hogy nem kell szégyenkezzek, mert leültem a magamét. Amit elkövettem, azért leüéltem a büntetésemet, egyensúlyba kerültem, a mérleg nyelvén nem érzem, hogy jobbra vagy balra dőlt volna, most középen vagyok
– mondta őszintén.
Mivel közeleg Attila születésnapja amikor szokás elfújni a szülinapi gyertyát, azt viszont nem illik megkérdezni, mit fog kívánni. Ezért végezetül arra voltunk kíváncsiak, ha kifogná az aranyhalat és lenne három kívánsága, mit felelne. A válaszát persze ezúttal is egy poénnal kezdte.
Eleve kézigránáttal horgásznék, nem fogok halat, mert se időm se türelmem nem lenne hozzá. Nem hiszem, hogy bármit is kérnék, elégedett vagyok az életemmel
– vallotta be Attila, aki a beszélgetésünk idején éppen hazafelé tartott egy vásárról, ám fejben máris a következőre készül, vasárnap ugyanis Dabason találkozhatnak vele, jövő héten pedig a Simon-Júda napi vásáron árulja a különleges portékáit.