Barta Sylvia kitálal: „Szeretnék fitt nagymama lenni”
A TV2 végtelenül csinos időjósának nincs sok ideje szusszanni, de ezt nem is bánja. Barta Sylvia túl az ötvenen élete csúcsformájában van, a munkája és a sport mellett leginkább a családjára összpontosít.
Barta Sylvia a hot! magazin stábjának vallott színt családjáról, életéről, sportról és az elkövetett hibáiról, mindezt pedig kendőzetlen őszinteséggel tette.
hot!: A nyáron azért megengedett magának egy kis pihenést?
Barta Sylvia: Mindig ezer dolgot csinálok, de nyáron van egy kis időm pihenni. Júniusban még tartottam egy edzőtábort a tanítványaimnak, majd ősszel találkozom velük újra.
Örülök, hogy el tudtunk utazni a családommal Horvátországba, ahol van egy törzshelyünk Zadar mellett.
Ilyenkor sem a tespedés az úr nálunk: rengeteget mozgunk, sportolunk. Reggelente, még a nagy hőség előtt végeztem el a gyakorlataimat. Tulajdonképpen nyaraláskor érek rá jobban: napi 2-3 órát tudtam edzeni, mozgással tölteni. A lányaink már elég nagyok, talán utoljára sikerült az egész családdal elutazni. A nagyobbik közel húszéves, ő már a barátjával akart menni, de még rábeszéltük az idei közös útra. Talán jövőre is rábírjuk majd egy kis kérleléssel.
Barta Sylvia családjában ahányan vannak, annyiféle karakterek
hot!: A lányokkal is sok minden történt az idén.
Barta Sylvia: Izgalmas időszak áll mögöttünk. Zsófinál, a nagyobbiknál érettségi és nyelvvizsgák letétele, a jogosítvány megszerzése autóra és vitorlásra. Ezután sikerrel felvételizett a Corvinusra a nemzetközi tanulmányok angol nyelven szakra. Dorkánál hasonló sorozat várható a mostani tanévtől, kezdetnek elmentünk ruhát választani a szalagavatóra.
Nagy feladatok várnak rá; talán nekünk az apukájukkal könnyebb lesz, mert másodszorra futunk neki. Nem fogunk unatkozni, bár megjegyzem, ez a szó az én szótáramban nem is szerepelt soha.
hot!: Kire hasonlítanak a lányok?
Barta Sylvia: Egymásra biztosan nem! Általában a nagyobbikat nézik kisebbnek, olyanok a vonásai, emellett a hajszínüktől a habitusukig más és más jellemzi őket. A kisebbik az apukájára ütött, a nagyobbik rám, ha mindenképp besorolást kívánunk tenni. Négyen négyféle karakterek vagyunk, nem könnyű úgy megszervezni egy közös programot, hogy mindenki elégedett lehessen a végén. Nincs parancsnok: kompromisszumokra törekszünk, hogy mindenki vágya teljesüljön, Lady kutyánkat is beleértve – a terveinkbe bele kell vennünk őt is.
hot!: Van valami családi taktikájuk?
Barta Sylvia: A figyelem az alap. Sok többgyermekes család található az ismeretségi körünkben, köztük egy orvos barátunknál öt gyerek van. Kérdeztük, hogyan osztják meg ők a figyelmet. Mondták, hogy nem könnyű; az a fontos, hogy adott pillanatban a legfókuszáltabbat az kapja, akinek láthatóan a legnagyobb szüksége van rá.
Mi is így csináljuk, egymásra koncentrálunk, és a támogatjuk a másikat.
hot!: A lányok körül megjelentek már az udvarlók is?
Barta Sylvia: Zsófinak van már udvarlója, nagyon helyes, kedves fiú. De legyen elég ennyi – nem szeretik, ha róluk beszélünk. Boldog a választottjával, így mi, szülők is boldogok vagyunk, más nemigen számít.
„A férjemmel 22 éve vagyunk házasok”
hot!: Felpattan még olykor a motorjára?
Barta Sylvia: Már jó ideje nem, de ahogy beköszönt a kora ősz, sokszor eszembe jut. A lányok nevelése mellett eszembe sem jutott, időm sem volt, de bevallom, nem is akartam, hogy esetleg ők is rákapjanak, és még egy izgulási faktor lépjen be az életembe. A férjem egyébként korábban nem is motorozott, én szoktattam rá erre a szenvedélyre.
Talán most, hogy a gyerekek felnőttek, nekünk is több időnk lesz egymásra, és ebben benne lehet egy jó kis motoros túra is.
hot!: Fontos az „énidő” és a közös idő is. Miként lehet élni ezzel a mindennapokban?
Barta Sylvia: Mindkettő nagyon fontos! A férjemmel 22 éve vagyunk házasok, és 24 éve ismerjük egymást.
Ennyi közösen eltöltött év csak úgy lehetséges, hogy figyelünk a másikra!
Ma is fontos számomra, hogy mindent megbeszéljünk a férjemmel, sőt ha valahonnan elindulok, az az első dolgom, hogy felhívom őt telefonon, és ha esetleg van egy kis szünetem, akkor mindig megkérdezem, hogy van-e kedve egy kis spontán randihoz. Ő ugyanígy van ezzel, és sokszor küld szerelmes üzenetet és hív el valahová beülni egy kávéra vagy vacsorázni munka után – ezek nagyon fontos gesztusok számunkra. A férjem közgazdász, évekig volt egy bank elnök-vezérigazgatója; mostanában jobban ráér, de amikor nagyon elfoglalt volt, akkor is ugyanúgy figyelt rám!
„Igyekszem fejlődni, a hibáimból is tanulni”
hot!: A férje is nagy sportember hírében áll.
Barta Sylvia: Az ő életét is végigkísérte a sport, nagy teniszező: 40 éve van egy állandó teniszpartnere, és soha nem hagyná ki a heti meccseit. A közös testmozgások is összekovácsoltak minket, hiszen a saját hobbijainkon túl együtt szoktunk biciklizni, síelni és vitorlázni. A gyerekeink korábban teniszeztek, akkor én is belekóstoltam, mert nem az az anyuka vagyok, aki csak álldogál a pálya szélén. De azért nem kívántam felvenni a versenyt a férjemmel.
hot!: Ha újrakezdhetné, változtatna valamit az életén?
Barta Sylvia: Nem! Minden így volt jól, ahogy a Jóisten eltervezte.
Hívőként is ezt mondom, de kiegyensúlyozott, boldog ember vagyok, tehát nem is mondhatnék mást.
Nehézségek voltak, lesznek, de közös erővel ezeket mind le lehet küzdeni. Nyilván követtem el hibákat, azokra nem vagyok büszke, de azok is kellettek ahhoz, hogy most az az ember legyek, aki vagyok. Amikor a nagymamám beteg volt, akkor hozzánk költöztettük, és mi ápoltuk. Sajnos előfordult, hogy türelmetlen voltam vele, ami azóta is bánt. Egy szobában éltünk, már nagyon beteg volt, sokat hörgött szegény, én pedig próbáltam felkészülni az érettségire, de éjjel nem tudtam pihenni tőle. Enyhén szólva sem volt ideális az a helyzet, de akkor sem volt helyénvaló a türelmetlenségem. Bárcsak jóvá tehetném! Igyekszem fejlődni, a hibáimból is tanulni. Büszke vagyok a családomra, a szüleimre. Sajnos már csak édesanyám él, neki most van szüksége odaadó gondoskodásra. A gyerekeink mellett sosem szabad elfeledkeznünk a szüleinkről, akiktől annyi mindent kaptunk; őket kell igazán kényeztetni, a gyerekeket pedig következetesen az életre nevelni! Hiszem, hogy még sok feladatom van az életben. Szeretek adni az edzéseimmel, a sérült gyerekekkel való foglalkozásokkal, a barátaimmal való kapcsolatban és szélesebb körben a tévénézőknek is.
hot!: Húsz év múlva hogyan képzeli el magát? Csak nem a kandalló előtt fog kötögetni?
Barta Sylvia: Ha nem is kötögetek majd, de a kandalló jöhet!
Akkor már 73 éves leszek; az a legfontosabb, hogy a Jóisten adjon akkorra is erőt, egészséget, ugyanis szeretnék fitt nagymama lenni, aki elviszi a játszótérre az unokáit, hogy a szülők moziba mehessenek.
Évek óta biokertészkedem, idén először nem volt kertem, de akkor mindig lesz majd: metszegetem a rózsáimat. Közösségre, lelki életre is több időm lesz, amiket most sem hanyagolok el; a közösségi oldalakon tanácsokat kérnek tőlem, akár átélt betegségeimről is kérdeznek. Emellett járok templomba, hívő közösségekbe, és szerencsémre újra rátaláltam arra az atyára, akihez tinédzserként jártam. Kiderült, hogy a közelben teljesíti a lelkipásztori szolgálatát, így újra látogatom őt. Fizikailag is aktív szeretnék lenni, tornázni, biciklizni, női tornát tartani a hetvenes korosztálynak. Szeretnék frissen és méltósággal megöregedni. Sosem hagytam el magam – idősen sem tervezem!
