Fáni néni – ahogy a piacon mindenki szólítja – igazi híresség a budapesti Hunyadi téren, de az emberek korántsem azért keresik a társaságát, mert ő L.L. Junior anyukája. A kedves virágárus asszony a szerethetősége miatt népszerű. Az édesanya sosem hallott történeteket mesélt el lapunknak a kis Lacikáról...
Mindenki örül az őszi melegnek, az emberek szívesen sétálnak az utcákon, a piacok standjain még mindig roskadoznak az áruk, az árusok pedig hálásak, hogy nem kell nyakig beöltözve fagyoskodniuk egész nap. A budapesti Hunyadi téren is nagy az élet, hiába van hétköznap, aki csak teheti, a szabadban van és szippant még egy utolsót a langyos levegőből. A helyi piacosok legnagyobb örömére, hiszen így több a vásárló. Az idős virágárus mosolyogva köszön az előtte elhaladóknak, akik közül sokan meg is torpannak egy pillanatra, hiszen felismerik őt. Fáni néni az, L.L. Junior édesanyja.
Fáni sallangmentes, egyenes asszony, amikor megkérdezik tőle, hogy tényleg ő a híresség anyukája, kedvesen de távolságtartón válaszol: igen, én vagyok. A Bors munkatársai véletlenül futottak össze vele, amikor interjút kérünk, azonnal szabadkozni kezd:
Jaj csillagaim, munkásruhában vagyok, nem lesz így jó, ha fotóztok!
– mondja, de egyből megnyugszik, amikor azt válaszoljuk, hogy: de hát éppen munka közben van. Mi más ruha lehetne rajta?
Fáni néni ezután már sokkal közlékenyebb, amikor a híres fiáról kérdezzük, azonnal régi emlékek ébrednek benne. Mint mondja, a kis Junior sokat segített neki, és mivel már gyermekkorában jó üzleti érzékkel rendelkezett, a család legügyesebb kereskedője lett hetek alatt.
– Sokan ismernek, mivel évtizedek óta itt dolgozom a Hunyadi téri piacon. A virágokat, az embereket és a munkámat is nagyon szeretem. Ez éltet. A kisfiam mindig mellettem volt, régebben nem virágokkal kereskedtünk, hanem mindenfélével. Ami nap végén megmaradt áru, azt a Lacika fölvitte a házba a többi lakóhoz, szépen tudott köszönni, beszélgetni, és a maradék árut pikk pakkra el tudta adni. És boldogan hozta nekem a pénzt, amiből természetesen tíz százalék jattot kapott. Már akkor kibontakozott benne az üzletember… – mesélte Junior édesanyja, majd így folytatta:
Annyira kedves gyerek volt, hogy a házban – ahol a mai napig élünk – nagyon szerették a lakók.
Bár nem tudhattuk biztosra, sejthető volt, hogy L.L. Junior sokat segít az édesanyjának, aki már nyugdíjban van, így egyáltalán nem lenne kötelező dolgoznia. Fáni nénit azonban más fából faragták, ő el sem tudja képzelni, hogy eltartott legyen.
– Már nem lenne muszáj dolgoznom, mert tény és való, hogy a fiam nagyon sokat mondja nekem, hogy pihenjek végre. De én szeretem a munkám! A munka éltet. Az, hogy be legyek zárva a négy fal közé, és azt várjam, hogy vagy az egyik fiam, Zoltán vagy a másik, Laci jöjjön hozzám segítséget nyújtani… nem az az ember vagyok – magyarázta az asszony.
Szeretek dolgozni, és nem szeretnék kiszolgáltatva lenni. Mert amíg élek, ezt a munkámat folytatom. Megengedhetném magamnak, hogy ne dolgozzak, mert a fiam nagyon sokat segít rajtam. Laci mindig azt mondja: anyu, most már idős vagy, ne dolgozz, maradj otthon, élvezd az otthonodat, de nekem olyan jó ide kijönni.
Fáni néni interjúja végén teljesen véletlenül megjelent a helyszínen L.L. Junior. Az énekes épp erre járt, és gondolta megölelgeti az édesanyját. Ő volt a legjobban meglepődve azon, hogy Fáni éppen újságíróknak nyilatkozik. Gyorsan össze is álltak egy fotóra:
Fáni néni végezetül azt mondta:
– Szeretek az emberek között lenni, és nem dicsekvésképpen mondom, de érzem az emberek szeretetét.
Tisztelnek azért, mert független vagyok attól, hogy a fiam ismert, én dolgozom. Mert a munka nem szégyen.
Sőt! Inkább én szeretnék adni a gyermekeimnek, minthogy azt várjam el, hogy ők támogassanak. Világ éltemben a magam ura voltam, nem szeretnék senkinek sem kiszolgáltatva lenni.