Már egy éve, hogy örökre lehunyta a szemét a legendás vízilabdázó, Csapó Gábor. Zalatnay Cininek azóta is hiányzik nagy szerelme, akivel hat csodálatos évet töltöttek együtt. Az énekesnő a Borsnak elmesélte, különös volt a megismerkedésük, mert aznap találkoztak először, amikor ő hozzáment Révész Sándorhoz.
Egy éve az egész országot megrázta a hír, hogy örökre lehunyta a szemét Csapó Gábor. Zalatnay Sarolta csendben gyászolt, nem volt felkészülve rá, hogy elveszítse élete szerelmét. A temetésére sem ment el, mert az éppen december 14-én volt, aznap, amikor neki van a születésnapja. Otthon, egyedül gyújtott érte gyertyát, ahogy tette ezt most is, egy évvel később.
Még mindig felfoghatatlannak tartja a legendás énekesnő, hogy nincs többé Csapó Gábor. Cini igyekszik csak a szépre emlékezni, bár ahogy fogalmaz: Dudi olyan jó ember volt, semmi rosszat nem is tudna mondani róla, még veszekedni sem lehetett vele.
– Mai napig emlékszem a pillanatra, amikor életemben először személyesen találkoztunk – árulta el a Borsnak Zalatnay Sarolta.
Az esküvőmön történt, aznap mentem hozzá Révész Sándorhoz. Wassala Gyuri hoteljében, a Normafában tartottuk, ahová besétált a vízilabda válogatott. Amikor megláttam Dudit, az volt az első gondolatom, hogy milyen csodálatos látvány a szőke hosszú hajával, a vékony derekával, a széles hátával. Összetalálkozott a tekintetünk, majd ő odajött hozzám és megkérdezte: Boldog vagy? Én nagy büszkén válaszoltam, hogy persze, ma van az esküvőm. Erre rám kacsintott és azt mondta: emlékezz majd mit mondtam, én leszek a következő! És tényleg így lett.
Cini és a Piramis sztárja hamar a válás szélére sodródtak, mert a jóképű énekest rengeteg rajongó nő vette körül és nem bírt ellenállni a kísértésnek. Így 2 évvel később nyitott volt az út Csapó Gábor előtt, akivel végül hatalmas szerelembe estek.
– Csodálatos évek voltak, boldogok és szerelmesek voltunk. Sok mindenre megtanított: síelni, teniszezni, pókerezni, römizni, sokat jártunk társaságba. Ő egy végtelenül kedves nagy mackó volt, aki annyira nyugodt is volt, hogy még veszekedni sem lehetett vele. Pedig azért néha tudtam volna, például amikor megtalálta a mintegy egy kilónyi Mozart Kugelt, amit korábban kaptam. De mivel csoki imádó volt, eldugtam és naponta csak egyet ettem, spóroltam vele. Ő meg egymás után tette a szájába, na akkor úgy haragudtam rá, majd megőrültem. Persze így visszagondolva milyen semmiség! Nagyon bánt, hogy a halála előtti években eltávolodtunk, az addig mindig életvidám Dudi bezárkózott. Amikor megtudtam, hogy elment, nagyon megrázott. De nem tudtam elmenni a temetésére, morbidnak tartottam volna, mert az a születésnapomon volt.