Kunovics Katinka és Völgyi Zsuzsi sokszorosan lépték túl a saját tűrőképességük határát. Egyetlen pillanatra sem adták fel a harcot, de a lelkierejük elfogyott.
A két énekesnő örökre otthagyta nevét az Ázsia Expressz nagykönyvében, hiszen kevés hozzájuk hasonlóan vidám és életigenlő párost láthattunk az eddigi szériákban. Számukra a negyedik szakasz leküzdése után véget ért a TV2 hatalmas kalandja. Zsuzsi és Katinka az Ázsia Expressz-Kibeszélő című műsorban meséltek élményeikről és a mindent eldöntő utolsó hajszáról.
– Nagyon megviselt, amikor minket szétszedtek, hiszen tervünk nem az volt, hogy majd mással kalandozok, hanem az, hogy vele.
Ez az esemény nagyon ki is zökkentett a korfontzónámból és vissza is vettem az energiáimból.
Hagytam is Enikőt, hadd vigye a bulit – idézte fel a párcserés hét emlékét a stúdióban Völgyi Zsuzsi, akitől Katinka vette át a szót. – Sokkal többet bírtunk ki, mint amennyit elképzeltünk magunkról. Pláne, hogy az első húsz percben azt éreztük, hogy mi megköszönjük a lehetőséget már akkor, hiszen nem fog ez nekünk sokáig tartani. De bírtuk... – mondta Katinka.
A két énekesnő Achilles-ina a stoppolás volt, amivel Mexikóban napi szinten meggyűlt a bajuk. – Néha azt éreztem, hogy megszaggatom magam, mert nem állt meg nekünk senki. Az, hogy órákat álltunk úgy, hogy nem állt meg nekünk senki, annyira kiütötte a türelmi szintemet, hogy néha már azt sem tudtam, mi lesz, vagy mi nem. Hiába akartuk, hiába vetettük bele magunkat teljesen, egy ilyen hülyeségen elment az egész – magyarázta hónapokkal a forgatás után is kissé dühösen Zsuzsi, akinek sikerült meglepnie legjobb barátnőjét.
– Egyébként elkapott minket a versenyszellem, ami bennünk alapvetően nincs. A drukk végül összerántotta ezt az egészet. Ez nagyon meg is lepett a Zsuzsi részéről.
Volt, hogy szabályosan őrjöngött velem, hogy menjek, ássak, fussak.
Megérezte a lendületet és persze rájöttünk, hogy nem kell mindig utolsónak lennünk – tette hozzá nevetve az énekesnő, mielőtt Zsuzsi rátért a végső hajszára, ahol harmadikként értek célba. – A hajsza végére viszont olyan fáradság vett erőt rajtam, hogy az hihetetlen. Két órán keresztül harsogtam a Santiago nevet, hogy találjunk végre egy férfit, akit így hívnak. Az egyik pillanatban ránéztem Katinkára és őszintén mondom, elfelejtettem, hogy mi is a név. Rám nézett a Kata és nem hitt a fülének. Kimerültünk testileg és lelkileg is és mindkettőnknek nagyon hiányzott már a gyerekünk. Ha megláttam egy gyereket az utcán, már sírtam is. Minden gondolatom az volt, hogy otthon akarok lenni – zárta gondolatait a TV2 stúdiójában Völgyi Zsuzsi.