Marsi Anikóék nem titkolják többé, mi zajlik a házasságukban
Szeptemberben volt egy éve, hogy a Balatonon összeházasodott Marsi Anikó és Gyarmati Gábor. Persze akadtak huhogók, akik csodálkoztak vagy nem jósoltak nagy jövőt a kapcsolatuknak. Őket ez soha nem érdekelte: szeretik egymást, és köszönik, jól vannak.
A házassági évforduló olyan alkalom, amit meg kell ünnepelni, főleg az elsőt. Marsi Anikó és Gyarmati Gábor hol máshol koccinthattak volna a boldogságukra, mint a Balatonon, ahol tavaly egybekeltek?
– Semmi felhajtás nem volt, de még vendégsereg sem, csak mi ketten. Átautóztunk Csopakra a Szomszéd Kertje vendéglőbe; nagyon kellemes hely, ott vacsoráztunk, és koccintottunk arra, hogy egy éve férj és feleség vagyunk – kezdte a hot!-nak Gábor.
Marsi Anikóék állítják, hogy szeretik egymást
Az összecsiszolódás sok párnál gondot okoz: nem könnyű megszokni egymás szokásait, mániáit, rigolyáit, hóbortjait. Ez a Marsi–Gyarmati-házaspárnál egy percig sem jelentett problémát.
– Közel az ötvenhez új életet kezdtünk mindketten. Nem tagadom, voltak benne kemény fordulatok is, de az soha nem volt kérdés, hogy szeretjük a másikat, és egymásnak lettünk teremtve – árulta el Anikó.
– Nem emlékszem, csak a jóra, ilyen a természetem. Mi is szoktunk veszekedni, leginkább apró hülyeségeken, de szeretjük egymást. Legutóbb éppen azon vitatkoztunk, hogy hány konnektor kell a felújítandó balatonfűzfői házba – emlékezett Gábor. – Anikónak volt igaza, hogy sok kell, azt a csekélységet leszámítva, hogy végül minden konnektor elé bútor került, szekrény vagy ágy.
– Végül Gábornak ki kellett fúrnia a szekrények hátulját, hogy hozzáférjünk a konnektorokhoz – nevetett Anikó. – Két napig duzzogtunk, de aztán szent volt a béke, annak ellenére, hogy Gábor még azon is morgott, hogy a sok konnektorral az ablakon szórom ki a pénzt.
Szép és jó a kapcsolatunk. Abban a férjemnek igaza van, hogy én, ha tehetem, mindent kifordítva csinálok. És az is igaz, hogy olyan vagyok, mint egy búgócsiga.
Én vagyok az, aki este fél tízkor rászól a párjára, hogy miért kávét főz ahelyett, hogy a polcokat fúrná fel a falra.
„Én vagyok az ő másik fele”
Apró viták minden házasságban, együttélésnél előfordulnak, ám ez soha nem tántorította el Gábort attól, hogy feleségül kérje a tévést.
– Jól emlékszem, először csak pedzegette a házasságot, erre én annyit mondtam: „Ne már!” Úgy gondoltam, minden szép és jó, eléldegélek én Gáborral papír nélkül is a világ végéig. A második „nőkérés” pedig elég viccesre sikerült, mert így hangzott el: „Palik Lászlóné Marsi Anikó! Leszel a feleségem?” Ezen persze jót nevettünk mindketten – emlékezett Anikó. – Az is bennem volt, hogy tizennyolc évig éltem házasságban, és a válás után jó lenne kikeveredni a búbánatból, mert azért ez a folyamat nem volt könnyű. Majd következő alkalommal azt mondta: értsem meg, hogy én vagyok az első nő, akit tényleg feleségül szeretne venni. És én ezt elhittem neki; jólesett azt érezni, hogy valóban én vagyok az ő másik fele.
– Igen, megtaláltam álmaim nőjét, akivel le akarom élni a hátralevő éveimet. És végül igent mondott – árulta el Gábor.
„Egyetértünk abban, hogy fontos az őszinte önvizsgálat”
Anikónak két kamasz fia van Palik Lászlótól, Gábornak egy nagylánya és egy kisfia, két édesanyától.
– Én azt vallom ma már, hogy először magamban kell keresni a hibát.
Nem hibáztathatom mindenért a másikat sem a múltban, sem a jelenben. Ha ezt tenném, sehova nem fejlődnék, és kénytelen lennék azt hinni, hogy rajtam semmi sem múlik. Pedig de!
Sőt, én csak saját magamon, az én hozzáállásomon változtathatok, egy másik emberen aligha. Fontos az őszinte önvizsgálat, ezzel a férjem is egyetért – árulta el a tévés.
Akár Balatonfűzfőn, akár Budán találkoztunk a házaspárral, mindenhol építkezésre bukkantunk.
– Ahol a munka van, ott vagyok én – mosolygott Gábor. – De közben mást is csinálok. Három hete fejeztünk be egy teljes tetőszerkezetet az ácsmesterrel és a fiával – mesélte Gábor.
– Irgalmatlanul sok munkája lenne a férjemnek, ha lenne egy állandó társa, akivel folyamatosan tudna dolgozni. Keressük is Gábor mellé azt az embert, aki szorgalmas, bírja a fizikai munkát, és megbízható; ezt mindenhol elmondom, ahol csak tudom – mosolygott Anikó.
Azért a két építkezés közepette az esküvő után elutaztak egy mini nászútra Gyulára.
– Manapság divat egzotikus helyeken nyaralni, de mi úgy döntöttünk, hogy az összes pénzünket a gyerekeinkre és az építkezős-felújítós hobbinkra szánjuk.
„A balatonfűzfői teraszról nézzük majd a naplementét”
Már egy év házasság után is tudják, hogy együtt akarnak megöregedni. Tervezik a jövőt, a későbbi éveket.
– Hogy mit csinálunk majd később? Hát zsírozzuk egymás járókeretét! – mosolygott Gábor.
– Komolyra fordítva a szót: tévézni szeretnék, amíg le nem dob a képernyő. Hobbiszinten pedig nem a klasszikus lakberendezésre vágyom, hanem régi bútorokat és más berendezési tárgyakat, azaz komplett lakásokat, miliőket szeretnék újjávarázsolni az újrahasznosítás jegyében. Ezt nagyon szeretem – álmodozott a tévés.
– Most nem viccelődöm: jól vagyunk, szeretjük egymást, ez a legfontosabb. Azt tervezzük, hogy időskorunkban a balatonfűzfői teraszról nézzük majd a naplementét – tervezgette Gábor a későbbi jövőt.
