„Pillanatnyilag jól vagyok” – Először szólalt meg eddig titkolt betegségéről Balázs Péter
Van, amiről nem szeretünk szívesen beszélni. Balázs Péter sem volt ezzel másképp, miután lebetegedett. Titokban tartotta problémáját, azonban már túl van a nehezén, könnyebben néz visszafelé: a nehéz időszakra.
Idén ünnepelte 80. születésnapját Magyarország egyik legkedveltebb színművésze, Balázs Péter. A Kossuth-díjas színész-rendező őszintén beszélt a szabadságról, amit a nyugdíjas évek nyújtanak számára, és azt sem titkolta, sajnálja azokat a kollégáit, akiknek még tenniük kell a közönség figyelméért. Balázs Péter manapság a napjai nagy részét a családja körében tölti, és elsősorban már csak az unokái figyelmében fürdik. A legendás színész úgy érzi, bőségesen elég volt neki hatvan év a rivaldafényben. Ma már inkább csak az irományait rendezgeti, és élvezi a nyugdíjas életet, távol a színház zajától.
„Sikerült megúszni a dolgot”
Az egykori színigazgató először beszélt a betegségéről, amiről csak igen kevesen tudnak, mivel igyekezett titokban tartani. Ugyanakkor a legnagyobb örömmel jelentette ki, hogy már minden rendben van, és vasárnapok alkalmával a családja körében töltődik.
Pillanatnyilag jól vagyok, bár való igaz: voltak nehézségeim, amikről nem akartam beszélni, nem szerettem volna ezzel traktálni a publikumot.
– Sikerült megúszni a dolgot, ahogy azt is, hogy a bulvárlapok megneszeljék. Mindenkinek megvannak a gondjai, és csak reménykedni lehet, hogy az ember átvészeli ezeket a nehézségeket – mondta a Kossuth-díjas színész, aki az unokáról is említést tett.
– Négy fiúunokával áldott meg minket az ég. A legidősebb már tizenhat éves, a legkisebb pedig most kezdte az általános iskolát. Minden vasárnap meglátogatnak bennünket. A feleségem megfőzi a gyerekek kedvenc ételeit, aztán körülüljük az asztalt, és együtt ebédel a teljes család. Kérdeztük már az unokákat, hogy mivel szeretnének majd foglalkozni, ha felnőnek, de egyelőre egyikük sem kacsingat a rivaldafény felé. Az ő korukban azonban még nem lehet ezt tudni, ki tudja, mikor kapcsol be náluk valami. Egyfolytában változik a világ, és rengeteg érdekességgel találkoznak – nem tudhatjuk, merre viszi őket az út, ami előttük áll – mesélte a Star magazinnak Balázs Péter.
„Szeretek nyugdíjas lenni”
A Jászai Mari-díjas színművész – mint mondja – szánja azokat a kollégáit, akik még ebben a korban is arra kényszerülnek, hogy magukra vonják a publikum figyelmét.
– Ki így, ki úgy éli meg az öregedést. Én szeretek nyugdíjas lenni, sok kollégám viszont még mindig a színpad szerelmese. Ez azonban így van rendjén: mások vagyunk, másképp élünk, mást gondolunk.
Hatvan évig színpadon dolgozni, mindennap megnyilvánulni… El tud benne fáradni az ember.
– Sokszor szánom meg egy-egy pályatársamat, amikor látom, mi mindent kell kitalálniuk ahhoz, hogy ébren tartsák a publikum kíváncsiságát. Na de minden élet más. Nekem van négy gyönyörű unokám, és én már inkább az ő figyelmüket és szeretetüket élvezem. Viszont ha egyszer megtetszene egy felkérés – akár színészként, akár rendezőként –, természetesen elvállalnám, de már nagyon válogatós vagyok. A színpad már nem élvez prioritást az életemben – mondta a magazinnak Balázs Péter, majd hozzátette, élvezi, hogy már nem kell dolgoznia, bár így sem unatkozik, mindig van mivel elütnie a napot.
