Szacsvay László megszólalt a felesége elvesztéséről: „Szörnyen vagyok, nincs mit szépíteni”
Szacsvay László október végén veszítette el a feleségét, akinek hiánya hatalmas árnyékot vet a család életére, pláne az ünnepek közeledtével. A Nemzet Színésze címmel kitüntetett színészlegenda először beszélt a gyászról.
Az érdemes és kiváló művész a hetekben veszítette el hosszú ideje betegeskedő, imádott feleségét, akit az utóbbi években erőn felül ápolt. Szacsvay László gyászol.
Szörnyen vagyok, nincs mit szépíteni. Megözvegyültem.
– Október 24-ére virradóra a feleségem egy jobb helyre került. Azóta el is temettük.
Furcsa karácsony lesz az idei nélküle.
– De amúgy sem igazán vagyok híve a nagy karácsonyozásnak. Valahol ez is el lett rontva a kiköltekezésekkel. A családok hitelbe verik magukat az ünnepért, ami félelmetes, még így kimondva is. Hogy a családunk összejön-e karácsonykor, az nagyban függ attól, hogy a fiamék, illetve a testvérem barokk trombitás lánya dolgoznak-e majd – mesélte a Halhatatlanok Társulatának örökös tagja, aki bár végigdolgozta az évet, az őt és családját ért veszteséget mégsem tudja munkával feledtetni.
Szakmailag, úgy érzem, semmibe vagyok véve. Mondjuk, dolgoztam több mint ötven éven át, így végül is rám fér a pihenés.
– Ez az új film, amit hamarosan bemutatnak, a Valami madarak tavaly októbertől készült. Persze itthon filmet eleve csak az tud készíteni, aki képes pénzt szerezni rá. A támogatott filmek ugye gyorsabban készülnek, és több pénzbe is kerülnek – hogy milyenek, azt pedig mindenki eldönti maga. Milliárdokért fecsegnek, aztán amikor valaki mondana is valamit, arra már nincs pénz. Na, de hát mindenkinek egy élete van, mindenki úgy boldogul, ahogy tud, vagy épp nem tud – mondta a Star magazinnak adott interjúban.
A veszteség mellett öröm érte
Az őt ért veszteség mellett azonban van oka mégis egy kis boldogságra, ugyanis nemsokára a mozikba kerül a színész legutóbbi munkája, a Valami madarak című egész estés nagyjátékfilm.
– A forgatás az összes nehézségével együtt is örömteli volt, végig jól éreztem magam rajta! Nagyon megkedveltem a teljes stábot, Kizlinger Lillában pedig egy nagyon szorgalmas és tehetséges fiatal művésznőt ismerhettem meg. Jó páros voltunk, remélem, ez visszatükröződik majd a vászonról. A film története szerint ő a közmunkás büntetését tölti, én pedig, hát… nyugdíjas vagyok. Szépen bontakozik ki a két zárkózott, családi traumákat hurcoló ember kapcsolata. A forgatás rám eső része huszonöt nap volt, de azt nem tudom, hogy a többiek mikor fejezték be a felvételeket. Sok múlt azon, hogy milyen forgatási helyszíneket mikor tudtunk megszerezni. Több idősek otthonában is forgattunk, a stáb például Csillebércen varázsolt öregotthont egy totálisan lepukkant úttörőtáborba. Nem volt sem villany, sem víz, sem fűtés – semmi. Mindent a filmesek vittek, a bútorokig bezárólag. Kellemetlen dolgot ugyanakkor mindössze egyetlenegyet tudok kiemelni, az pedig a folytonos korai kelés volt. Egyébként december 14-én kerül csak mozikba a film, mivel az utómunka mindig hosszabb, mint maga a forgatás – mondta a lapnak a színészlegenda.
