Bodrogi Gyula és a családja: „Mi egyfolytában dolgozunk”
Mesés inárcsi birtokukon fogadta a hot! magazint a Bodrogi család három generációja. Mindhárman derűsek, sikeresek, és várnak minden alkalmat, amikor összegyűlik az egész família.
A Karinthy és a Nemzeti Színházban egyaránt folyamatosan játszik Bodrogi Gyula az év végéig. Idén azonban végre sort keríthet egy vadászatra is, ráadásul nem akármilyen alkalomból veheti újra a vállára a puskáját.
Verbói Gábor barátom vezetésével december végén megyünk Nógrádba egy nagyobb társasággal. Jótékonysági vadászaton veszünk részt Ádám fiammal, ami azt jelenti, hogy a résztvevők által befizetett összeg a beteg gyerekek gyógyulását segíti elő
– árulta el a lapnak a nemzet színésze.
Ádámot közben a szállodája foglalkoztatja. Ebben az időszakban állniuk kell a rohamot, karácsonykor és szilveszterkor sok vendégre számítanak, ráadásul az édesapjától is mindig a munka szeretetét látta.
Ez kettős érzés, mert nálunk a pihenés és az ünneplés mindig összemosódik. Nem panaszkodom, de tulajdonképpen mi egyfolytában dolgozunk, mert mindennap és az év összes napján nyitva tartunk; ez hozzátartozik a hivatásunkhoz. Büszke vagyok a birtokunkra, mert a semmiből lett teremtve: húsz éve itt csak homok volt néhány kis fenyővel.
– Fokozatosan építkeztünk, bővítettünk, ma már wellnessrészlegünk is van; ez az én életművem. Emellett szeretném egyengetni a lányom, Enikő útját is, akár most a karácsonyi dala kapcsán és az egész karrierjének a támogatásában is – foglalta össze a hoteltulajdonos.
– A dalhoz egy aranyos klip is készül, ami nem véletlen: a kedvenc ünnepem a karácsony – tette hozzá Enikő.
Majdnem karácsonyfa nélkül maradtak
Az adventi időszak mindhármuk életében jeles eseménynek számít. Gyuszi bácsinak természetesen rengeteg emléke van ezekről a hetekről.
– Felrémlik egy felemás történet, még Ádám gyerekkorából. Éppen december 24-én mentem Egerbe vadászni, és mondtam itthon, hogy a fenyőfát én hozom, azzal ne törődjenek. Ám úgy, ahogy volt, elfelejtettem az ígéretemet. Betoppantam az ajtón, és máris kérdezték: „Papa, hol a karácsonyfa?”
Bevallom, rögtönöztem: azt füllentettem, hogy lent hagytam, és mindjárt felhozom. Rohantam az első árushoz, nehogy szenteste hoppon maradjunk. Szerencsére szereztem egy fát, Ádám már segített díszíteni. Gond nem lett az esetből, csak egy kis csúszásba kerültünk, ezért akkor csak éjfélre érkezett meg a Jézuska
– mesélte nevetve.
Csillagszórózni veszélyes
Ádám egy ijesztőnek ható, de megnyugtatóan végződött sztorit elevenített fel. Ő éppenséggel a karácsonyfát gyújtotta fel!
– Már túl voltunk az ünnepeken, a fenyő igencsak kiszáradt, és gyerekként nem tudtam, milyen veszélyekkel járhat ez. Vidáman csillagszóróztam, mire a fa lángra kapott. A nagymamám villámgyorsan intézkedett: a tűz már kezdett terjedni a szobában, de a nagyi hősiesen eloltotta a lángokat, így nem lett fatális lakástűz az ártalmatlan csillagszórózásból – emlékezett.
Enikőt a várakozás pillanatai fogták meg. Ilyenkor felmentek a bátyja, Bence szobájába, mindenki összegyűlt – csak Ádám maradt lent, mert ő főzött –, és várták a Jézuskát.
– A csengő hangjára mindannyian lerohantunk, és láttuk, hogy itt járt a Jézuska. Kérdeztük: „Apa, nem is láttad, amikor beosont? Nem is beszéltél vele?” Addig osonhatott be az ajándékokkal, amíg mi fent voltunk. A lényeg, hogy teljes volt a meglepetés számunkra – mesélte az unoka.
Közös szenvedély
A családban fontos szerepet tölt be a vadászat, Ádámot az apukája már négyéves korától vitte magával: valamelyik hajtó nyakában ült az erdő mélyén.
– Belenőtt a szenvedélybe. Viszont a fiúunokám, Bence nem kedvelte meg: egyszer elkísért, de azóta sem. Őt a számítógépek világa érdekli. Enikő inkább gondolkodik rajta, hogy eljárjon velünk; annyira vagány, hogy előbb-utóbb csatlakozik hozzánk.
A karácsonyi menü fix
A Bodrogi család ragaszkodik a hagyományokhoz, és ez az ünnepi fogások tekintetében is megmutatkozik.
Anyukám, Voith Ági a töltött káposzta felelőse, az éttermünkben főzik a halászlét, és két fogást én készítek el: az elmaradhatatlan pulykasültet gesztenyés töltelékkel és a vadast zsemlegombóccal
– mesélte Ádám.
