Megható sorokkal búcsúzott Benedek Miklóstól a művészvilág: "Olyan eleganciát hordozott, amely nem tanítható"
Egy nappal Benedek Miklós halála után sem tud felocsúdni az ország. Mindenkit megrendített, hogy a csodált és nagyra becsült színészt már nem láthatják színpadon, az életben nem tudnak tőle tanácsot kérni vagy csak egyszerűen beszélgetni vele, mert elment, örökre.
Már egy napja, hogy megérkezett szerkesztőségünkhöz a szomorú hír, méltósággal viselt betegség után, életének 78. évében kedden reggel elhunyt Benedek Miklós, a Nemzet Színésze címmel kitüntetett, Kossuth- és Jászai Mari-díjas színész, színházi rendező, érdemes és kiváló művész. Azóta szűnhetetlenül kerül ki az internetre a hazai művészvilágból egy-egy újabb gondolat, emlék, ami kivétel nélkül mindegyik Benedek Miklóshoz kapcsolódik. Tisztelői, pályatársai, kollégái, barátai hosszasan búcsúznak a színészóriástól. Ezekből gyűjtöttünk össze néhányat.
Miklósa Erika: Számomra már negyven éve is a nemzet színésze volt
Miklósa Erika, Kossuth- és Liszt Ferenc-díjas opera énekesnőt is mélyen érintette Benedek Miklós halála. Egy számára kedves emlékkel búcsúzott a színművésztő.
– Csodáltam. Sok szerepében láttam, rajongója voltam, vagyok. Fiatalkoromban izgultam, amikor autogramot kértem tőle. Voltaképpen csak tőle kértem. Csodáltam. Stílusát, ízlését, gesztusait, hajlíthatatlanságát, azt az egyedülálló színészi nemességét. A színház minőségét jelentette. Csodáltam. Előttünk tört bele élete legnagyobb tragédiájába, Tibor fia elvesztésébe. Megrendültem akkor is, most is. Sírtam akkor is, sírok ma is. Benedek Miklós számomra már negyven éve is a nemzet színésze volt. Csodálni fogom őt mindig is – fogalmazta meg érzéseit az énekesnő. – Ez a fotó a "halhatatlanságunk beiktatásán" készült, a Nagymező utcában. Egy időben lettünk a Halhatatlanok Társulatának örökös tagjai 2020 októberében. Szerettem volna vele egy közös fotót. Elmondtam neki akkor, mennyire csodálom őt. Azt felelte: "Erika, mondja, maga mindig tud mosolyogni?" Én: "Nem. De most boldog vagyok, hogy Ön mellett lehetek." Ő: "Jó, mert azt gondoltam, maga megtaníthat engem mosolyogni..." Aztán kicsit nevettünk, amikor megjegyezte: lehetne egy közös műsorunk Benedek-Miklósa néven. Játék a neveinkkel. Drága Miklós, az a pár perces párbeszédünk ott, az októberi őszben, örökre a szívemben lesz a maga különös derűjével. Őszinte részvétem a családnak. Megrendültem – írta a művésznő Facebook-oldalán.
Nacsa Olivér: Hálás vagyok, hogy ismerhettem
Nacsa Olivérből mély érzéseket, és számos kérdést váltott ki Benedek Miklós halálhíre. Közösségi oldalán búcsúzott a színművésztől.
– Benedek Miklós halálára. Ismét elment egy Művész. Csupa nagybetűvel. Egy művész, aki maga volt a színház, a tehetség, az arisztokrata attitűd. Akin felnőttem, aki örömet szerzett, akitől több lettem. Minden egyes alkalommal, amikor láthattam színpadon vagy találkozhattam vele az életben.
Valami olyan eleganciát hordozott, amely nem tanítható. Ő ezzel született.
Átmentett valami olyasmit a régmúltból, ami ma már nem létezik. És közben mindent tudott a szakmáról. Hálás vagyok, hogy ismerhettem, hogy láthattam, hogy egy olyan korban születtem, amikor volt minőségi fokmérő, hogy az én generációm tud viszonyítani. Meg tudja különböztetni az értékeset az értéktelentől. Többek között ezt is köszönhetjük Benedek Miklósnak. De szépen lassan elmegy ez a generáció…és fognak róluk beszélni évek, évtizedek múltán? Az a rengeteg felejthetetlen pillanat vajon megmarad az utókornak? Vagy elmúlik minden, a semmibe vész, elnyomja az idő? Reménykedem, hogy nem. Ennél többet érdemelnek ezek a legendás, senkihez sem hasonlítható Művészek! Isten Önnel drága ember! – olvasható a humorista bejegyzésében.
Jaksity Kata: Sosem felejtem
Jaksity Kata azt a pillanatot idézte fel, amikor volt alkalma Benedek Miklóssal egy filmben dolgoznia.
– Újra együtt vannak …de mennyivel jobb lenne mindannyiunknak, ha nem ott, hanem itt. Sejthető volt, hogy a fia után megy. Kislányként még arról álmodoztam, hogy színésznő leszek, aztán úgy alakult, hogy bekerültem a filmes világba és jó néhány magyar és nálunk forgatott amerikai filmben is kaptam kisebb szerepeket.
Így választottak be a Tanítónő című 1988-as tévéfilmbe, ahol egyszer csak ott álltam Kubik Anna, Bubik István és Benedek Miklós mellett.
Megszeppentségemet éppen ő, Benedek Miklós oldotta, aki a felvételek szüneteiben odajött hozzám beszélgetni, hogy ne érezzem magam egyedül. Sosem felejtem – osztotta megy egyik Benedek Miklóshoz fűződő kedves emlékét a műsorvezető.
Csonka András: Tudom, hogy nem voltál egészséges, mégis sírok
Csonka András egy közös emlékkel búcsúzott közösségi oldalán mesterétől, példaképétől és jó barátjától. A színész egyben köszöntét is kifejezte mindenért, amit Benedek Miklóstól kapott élete során.
– Miklósom! Nem!! Ellenkezem, és kikérem magamnak! Szerinted nem telepszik ránk a düh, a döbbenet? Szerinted ez már „benne volt a pakliban?” Semmit nem tudunk! Nem tudjuk, milyen az elgyengülni, kényszerűen egyre inkább átadni magunkat a tüneteknek, levegő után kapkodva, zihálva erőt mutatni, utolsó erőnkkel színpadra lépni, és mégis ragyogni – írta a színész. – Semmit nem tudunk! Nem tudjuk, amit nem csak átérezni de megfogalmazni sem lehet.
Nem tudjuk, mit jelent elveszteni egy csodálatos, már felnőtt gyereket, nem értjük, egyáltalán hogy lehet ezt egyetlen nappal is túlélni, hogy lehet felállni, hogy lehet diszkréten magunkba fojtani a gyászt, a fájdalmat, miközben ordítanánk a tehetetlenségtől.
Semmit nem tudunk! Nem tudjuk a szakmát úgy, ahogy Te! Nem ragyognak fel bennünk azok a színek, azok az energiák, ami Benned! Soha nem fogunk tudni egy előadás végén úgy meghajolni, azzal az alázattal és tartással, ahogy Te! Soha, senki nem képviseli már azt az összetéveszthetetlen stílust, azt a színpadi magatartást, ami Te voltál! Csakis Te! – olvasható Csonka András posztjában, aki arra is kitért, egészen gyermekkorától rajongott Benedek Miklósért.
Tudom, hogy az egyik legnagyobb ajándék az életemben, hogy figyelhettelek, nézhettelek kamaszként, és rajonghattam érted akkor, és most is, amikor már kollégák voltunk.
Tudom, hogy megérte végigállnom a Budapest Orfeumot anno, mert már egy hokedli sem fért be a nézőtérre, de kit érdekelt, az élmény sokkal többet adott. Tudom, hogy Te magad voltál az elegancia! Egy eltűnőben lévő korszak egyik utolsó bölénye. Tudom azt is, hogy szégyellje magát mindenki, de nagyon mélyen, aki nem könyörgött Neked térden állva, hogy taníts újra, de legalább mesélj egy világról, egy színházi stílusról, amiről már alig hallunk szemtanúkat. Tudom, hogy milyen jókat röhögtünk, amikor azt a tiramisut ettük a képen, vagy amikor éjszakai traccspartyt folytattunk facetime-on, vagy amikor tippeket adtunk egymásnak streaming sorozatok terén. Tudom, hogy nem voltál egészséges, mégis sírok. Sírok Miklósom. Annyi mindennek kellett volna történnie Veled, ami jó, ami méltó, amit megérdemelsz. Mi is megérdemeltük volna, hogy átéljük. Érted és általad. Ég Veled! Mindent köszönünk!❤️❤️❤️🙏🙏🙏 – búcsúzott Csonka a színészóriástól.
