Janza Kata a Jászai Mari-díjról: "El is törött nálam a mécses..."
A musicalszínész szakmában ritkaságszámba megy a rangos állami kitüntetés. Janza Kata végül olyan meglepetésben részesült, hogy el is törött nála a mécses.
A színésznőt az utolsó pillanatban, a reptéren értük utol telefonon, péntek reggel. Már épp beszállt volna a gépbe, amikor annyit kértünk tőle, hogy egy pár mondatot osszon meg velünk és az olvasóinkkal arról, hogy milyen érzés a legmagasabb magyar állami színművészeti elismerés birtokosának lenni? Janza Kata a tőle megszokott szerénységgel és lendülettel válaszolt:
Janza Kata: A legszebb az volt, hogy ott voltak velem a szüleim
Kata elmesélte, hogy melyik volt a legboldogabb pillanat a díjátadón.
– Óriási megtiszteltetés, nagyon boldog voltam, amikor kimondták a nevem – mesélte a Borsnak Janza Kata.
A legszebb az volt az egészben, hogy ott voltak velem a szüleim. Elmondhatatlanul boldog voltam, hogy ott lehetettek, hogy megélhették és láthatták ezt a pillanatot.
– Emellett fontos azt is megjegyeznem, hogy a zenés műfaj nevében is nagyon örülök. Büszke vagyok az összes zenésztársamra, akik ebben a művészeti ágazatban tevékenykednek és küzdenek a nap mint nap a műfaj elfogadásáért – folytatta Janza Kata.
A sors akarta így
Vannak művészek, akik egy állami díjátadó után a családjukkal ünnepi ebédre mennek, mások bulit rendeznek a barátaikkal. Janza Katának erre esélye sem volt, hiszen a díjátadó után azonnal kocsiba kellett pattannia, mert Kaposváron játszott.
– Úgy éreztem a gratulációkból, és bejegyzésekből, hogy a legfontosabb dolgot birtoklom, a kollégák és a közönség szeretetét. És tegnap még abban is részem volt, hogy a díjátadó után Kaposváron játszottam. Nagyon kellett sietnem, hogy a kezdésre odaérjek – mondja a színésznő, aki elmondta, hogy milyen meglepetésben volt része.
A társulattól az előadás végén egy olyan hatalmas virágcsokrot kaptam, hogy még soha nem láttam ekkorát! Aztán a közönség tapsolni kezdett, majd mindenki felállt, és állva tapsoltak. 1700 ember! Fantasztikus élmény volt, ott el is törött nálam a mécses... Hálás vagyok ezért az élményért Venyige Sándor igazgatónak külön is.
