Szabó Zsófi: Egyedül kell megteremtenem a biztonságot
A nagyközönség talán máshogy ismeri a műsorvezetőt, mint amilyen valójában. Szabó Zsófi tudatosan hozta meg a döntést, hogy húz egy falat maga köré – ám most eljött az ideje, hogy lerombolja azt.
Az első, a TV2 Mokka című műsorában töltött hete utolsó napjának délelőttjén egy fotózással egybekötött interjút adott a televíziós a hot! magazinnak. Szabó Zsófi - ahogy mindig - ezúttal is pontosan érkezett, profin dolgozott a fotózáson, melyen nem csupán szuperszexi oldalát mutatta meg, de legmélyebb gondolataiba is betekintést engedett a beszélgetés során.
hot!: Annak ellenére, hogy fantasztikusan néztél ki a fotózáson is, többször mondtad, hogy „ennyi idősen…” A 35 év azért nem sok – vagy te ilyen rosszul éled meg?
Szabó Zsófi: Nem, de mivel most a visszatérésem kapcsán rengeteget nosztalgiázunk, fel kell idéznem, hogy mennyit dolgoztam, mit csináltam húszévesen. Heti hat napot forgattam, mellette színházban játszottam, edzettem, magánéletem is volt. Ahogy akkor éltem, úgy nem tudnék most. Van egy gyermekem, aki felkelt éjszaka. Hiába dolgozol öt napot megállás nélkül, ha nincs gyereked, akkor két nap alatt kipihened az öt napot. De nekem mindennap ott van a kisfiam. Meg hát a fotózáson le kellett feküdnöm a földre, és igen, ma már nem az a husi lány vagyok, mint húszévesen; csontosabb lettem, nyomott a talaj! (Nevet.)
hot!: Azt mondják, az emberi sejtek hétévente megújulnak. Ezek szerint te éppen egy megújulásban vagy?
Szabó Zsófi: Pont egy migrénes időszakból érkezem erre az interjúra, és el vagyok keseredve, mert a gyerekem születése előtt nem voltak ilyen bajaim. Figyelnem kell arra, hogy mit eszem, étkezési naplót vezetek, vizsgálnom kell, hogy a mindennapjaimban mit csinálok másként. Vajon ennyi mozgás elég? Vagy túl sok? Rengeteg mindenre oda kell figyelnem, a külsőmre is, arra, hogy eleget aludjak, hogy koncentrált legyek a munkában és kezelni tudjam a stresszt.
„Nagyon tudom emészteni magam”
hot!: Hogyan vagy képes menedzselni az életedet ennyi feladattal?
Szabó Zsófi: Nagyon nehéz.
De 2024 az újrakezdés éve, például úgy tudok együtt dolgozni a tesómmal, az anyukámmal, hogy azzal mindhárman egymást építjük, és nem ők segítenek nekem, hanem egymást segítjük oda-vissza.
hot!: Talán nem is bízhatsz meg jobban másban, mint a családodban.
Szabó Zsófi: A bizalom fontos téma. Ahogy az ember idősödik, érik pofonok. Engem is ért az elmúlt évben egy-két olyan csalódás, amire soha nem gondoltam volna.
hot!: Például?
Szabó Zsófi: Akár magánélet, akár munka tekintetében olyan, amire nem számítottam. És aztán arcul csapott. És pont ezért ezek a dolgok erősítik meg még inkább bennem azt, hogy a család, az anyukám, a testvérem soha nem lesz ellenem. Lehet, hogy megbántjuk egymást, lehet, hogy vannak otthon veszekedések, lehet, hogy van olyan, amiben nem értünk egyet, de akkor is egység maradunk.
hot!: Amikor ér egy ilyen arculcsapás, akkor mi az, amivel össze tudod szedni magadat?
Szabó Zsófi: Nagyon nehezen teszem túl magamat ezeken a csalódásokon. Lelkis vagyok. Hónapok kellenek, amíg eljutok odáig, hogy ne gondoljak rá mindennap. Szorongó típus vagyok, nagyon tudom emészteni magam, bántanak dolgok. Talán a munka az, ami átlendít ezeken. Ha nincs, akkor otthon vagyok, és agyalok. Nem mindegy, hogy úgy vagy-e jelen a gyereked életében, hogy rá figyelsz és rá koncentrálsz, vagy otthon vagy, és közben agyalsz.
hot!: Szakember nem segít neked ebben?
Szabó Zsófi: Dehogynem. 18 éves korom óta többféle szakember van az életemben, akik mindig az adott helyzetben segítenek. Lehet, hogy a pilatesoktató az, aki a tökéletes légzéssel könnyíti meg a mindennapjaimat, vagy lehet az egy barát, aki azt mondja, hogy „Hívj fel, beszéljük meg!” Ezek mind segítségek.
Még Szabó Zsófi lába is megremeg olykor
hot!: Az imént szóba hoztad a munkát. Ebben most egy elég komoly változáshoz értél. Milyen volt az első heted a TV2 Mokkájában?
Szabó Zsófi: Nem gondoltam volna, hogy ennyire izgulok majd. Azt gondolná az ember, hogy 15 év után már nincs min izgulnia egy tévés személyiségnek. Hát van. És nem feltétlenül azért, mert élő adás vagy mert új a munkám. A körülötted lévő tényezők is befolyásolják azt, hogy te hogyan állsz magadhoz, mennyire vagy magabiztos. Rám nagyon hatnak azok a külső dolgok, amik érnek.
Hétfő reggel megremegett a lábam az első bejelentkezéskor, és akkor nekidőltem Pachmann Petinek, aki viszont tényleg úgy állt ott, mintha a világ legtermészetesebb dolga lenne az, hogy ott van mellettem.
hot!: Pozitív szavakkal is búcsúzott tőled pénteken; azt mondta, hogy meglepődött, kellemesen csalódott.
Szabó Zsófi: Jólesett. Közben pedig a stáb is megismerhetett. Mindenki tudja, hogy ki vagyok, de senki nem ismer. Kevés ember tudja valóban azt, hogy ki az a Szabó Zsófi.
hot!: Ez miattad is alakult így. Falat építettél, ami mögött nehéz meglátni az igazi Szabó Zsófit. Miért?
Szabó Zsófi: Ez egy hiba, amin dolgozom, és amin szeretnék változtatni, de valamiért így alakult ki, így kellett lennie. Szeretném, ha ebből a Szabó Zsófiból többet látnának.
hot!: Milyen az igazi Szabó Zsófi, akit nem ismernek?
Szabó Zsófi: Odaadó barát, odaadó testvér, odaadó édesanya, és ha megdicsérik a munkámat, akkor odaadó munkavállaló. Nagyon fontos számomra a visszaigazolás, hogy törődjenek velem. El bírom viselni a kritikát, és szeretem, ha megdicsérnek. Színházi emberként kezdtem a karrieremet, és ott az előadás végén megtapsolnak. Ebben is nőttem fel: azt láttam, hogy apukám dolgozik, és ott van az eredmény, megtapsolják, és sikerélménnyel jön haza, tele pozitív töltődéssel. Sokszor egy tévés munka kapcsán üresség marad utána.
hot!: Jól látom, hogy egy kicsit bizonytalan vagy magadban?
Szabó Zsófi: Ha nem látnád ezt a bizonytalanságot, akkor meg azt mondanák, hogy túl nagy az arcom vagy túl magabiztos vagyok. Van olyan, hogy egy picit felülkerekedem ezen, és átesem arra az oldalra, hogy azt mondják rám: nagyképű. Pedig csak magabiztos vagyok. Ezért kell ezt is visszavennem.
hot!: Nem érzel féltékenységet feléd azért, mert nőként értél el sok mindent?
Szabó Zsófi: Figyelj, azért csak a Mokka műsorvezetője vagyok!
Ha azt vesszük, a két legnagyobb kereskedelmi csatornánál én már egyszer felmondtam, és nem a szerződésem járt le. Ezt is sikernek könyvelem el. Büszke vagyok magamra és arra, ahogy élem a mindennapjaimat.
hot!: Jól érzem, hogy számodra kiemelten fontos a nőiség, a nőiesség?
Szabó Zsófi: Mindig is fiús lány voltam, de aki most előtted ül, az talán érzékenyebb nő, mint valaha. Kemény is tudok lenni, pont azért, mert egyedül kell megteremtenem a biztonságot. Dolgozó nő vagyok, tárgyaló nő, aki vezeti a cégét, és vagyok délután a játszótéren az anyuka, és miközben fürdetem a gyerekemet, már dolgozom a következő napon. Fontos a nőiesség, nekem nem derogál, ha egy férfi kinyitja az autó ajtaját vagy maga elé enged, de közben az is fontos, hogy a szakmámban elismerjenek. Tíz lábon állok egyedül, de ezek nélkül az apró figyelmességek nélkül elveszne a nemek közötti különbség varázsa. Szeretek nő lenni.
„Engem ért megkülönböztetés azért, mert Szabó Gyula lánya vagyok”
hot!: Beszéltünk pár szót a gyerekedről. Ha jól számolom, idén kezdi az iskolát.
Szabó Zsófi: Így van, szeptembertől sulis. Nézegetünk iskolákat, a kisfiam is várja. Engem ért megkülönböztetés a szó szoros értelmében azért, mert Szabó Gyula lánya vagyok. Azokban az iskolákban, ahová én jártam, mindig volt olyan, aki kedvesebb volt velem, támogató, de kivétel nélkül mindegyik suliban „megtalált” egy tanár vagy valaki, aki kipécézett magának – én szeretném megóvni ettől a kisfiamat. Úgyhogy fontos lesz számomra az iskolaválasztásban az, hogy elkerüljük az ehhez hasonló helyzeteket. Ne kivételezzenek vele, de ne is bántsák amiatt, mert híres az anyukája. De szerencsére nem mutogatom őt a médiában. A vezetéknevét sem tőlem kapta, így bízom abban, hogy őt nem éri majd semmilyen atrocitás vagy hátrány. Mivel én ismert ember gyereke voltam, nem feltétlenül akarom ugyanezt a jövőt a fiamnak.
hot!: Magyarországon képzeled el a jövőtöket?
Szabó Zsófi: Ez nem kérdés. Imádok itt élni, a gyerekemnek pedig van egy apukája is. Soha nem venném el tőle a lehetőséget, hogy időt töltsön a gyerekével. Ez nem opció. Ha, mondjuk, a volt férjem akarna új életet kezdeni külföldön, akkor… De hagyjuk is ezt a kérdést, mert a mi családunkban ez nem fordulhat elő!
hot!: És boldog vagy itt?
Szabó Zsófi: Igen.
hot!: Mi az, amit még itthon el szeretnél érni?
Szabó Zsófi: Iszonyatosan jó lenne például a Nemzeti Színházban játszani egy szerepet, és hogy tapsoljanak nekem, de már nem látok esélyt erre.
A színészi pályát el kellett engednem. Az, hogy esetleg rám találjon filmen vagy sorozatban a lehetőség, arra még van esély. Ha lesznek új kihívások, én készen állok.
hot!: Hogyan éred el, hogy ne legyenek például esténként pánikrohamaid, és tudj pihenni?
Szabó Zsófi: Például próbálom este nem nézni a telefont. Fontos az esti rutin: elmegyünk fürdeni a kisfiammal, beszélgetünk, játszunk, bekapcsolom a párologtatót, mesét olvasunk. A múltban sokszor az volt, hogy csak próbáltam túlélni az estéket, amikor hullafáradt vagy, és már aludjunk minél hamarabb – mostanra már kialakult a kettőnk rutinja. Nagyon jól érzem magam az anyaszerepben.
hot!: Az anyaság mellett nő is vagy – természetes, ha szükséged van arra, hogy szeressenek, legyen egy párod. A mindenkori kedvesedet be szoktad mutatni a gyermekednek?
Szabó Zsófi: Erre a kérdésre a válasz senkire nem tartozik! A gyermekem boldogsága számomra a legfontosabb; ha ő boldog, akkor én is. Nincsenek vágyaink. Hál’ Istennek, mindenünk megadatott.
