A zenész élet árnyoldaláról vallott a Margaret Island énekesnője
Lábas Viki a Margaret Island zenekar énekesnője és egyik alapító tagja Kadarkai Endre szavakon túl című műsorának vendége volt, ahol mesélt azokról a nehézségekről, amiket a rajongók nem láthatnak a színfalak mögött.
Lábas Viki a Margaret Island frontembere és mára hazánk egyik legsikeresebb énekesnője. Viki szinte egész életét a zenélés teszi ki, amivel biztosan sok más zenész is tud azonosulni, ám sokan nem tudnak azokról a nehézségekről, amiket egy-egy koncert alkalmával el kell rejteniük. Ezekről vallott a műsorban az énekesnő.
Az sosem szokott látszani rajtam a színpadon, hogy éppen milyen napom van vagy hogy mit éltem előtte túl. Volt olyan, hogy a mamám temetéséről mentem fellépni. De nekem ez nem okoz gondot, sőt ha rossz kedvem van, ami egész nap nyom és érzem, hogy feszült vagyok, amin nem tudok rajta túllépni, akkor felmegyek a színpadra és úgy jövök le a koncert után mintha semmi nem történt volna
– árulta el Viki.
– Nyilván ez a koncert közbeni eufória miatt van, de nekem nagyon sokat segít. És egyébként nem is tudom elképzelni máshogy, kiskorom óta erre vagyok kondicionálva, hogy a zenélésben mindig teljesíteni kell. Akármi történik, ott helyt kellett állni – tette még hozzá az énekesnő.
A Margaret Island énekesnője már sok nehéz helyzetet élt meg
Sok másik olyan eset is volt, amikor Vikinek félre kellett tennie az érzelmeit és egy álarcot felvenni ahhoz hogy teljesíteni tudjon:
A zenekar kezdetén mentünk egy akusztikus felvételre és pont előtte, aznap hajnalban szakítottak velem. És én akkor még nagyon oda voltam, nagyon sokat sírtam és utána még egy légtérben is kellett lennem azzal az emberrel, mert így alakult. Az nagyon kemény volt, arra emlékszem.
– Az is előfordult, hogyha rossz hírt kaptunk egy koncert előtt, akkor elgondolkoztam, hogy ezt így megcsináljuk-e vagy ne, de a végén mindig úgy alakult, hogy megcsináltuk a bulit és élveztük – vallotta be.
Persze Viki nem véletlenül szentelte a zenélésnek az életét és bár előfordul, hogy nehéz időszakon ment keresztül, amikor a magánéletét szinte teljesen fel kell áldoznia a munka oltárán, mégse bánta meg, hogy ezt a hivatást választotta.
– Én nagyon szeretem ezt csinálni és bízom benne, hogy nem fogom azt gondolni a halálos ágyamon, hogy nem érte meg ez az egész mert ez közben annyi embert boldoggá tesz, hogy ezért érdemes csinálni, meg nyilván magamért is.
