Nyertes Zsuzsa: Van jó az öregedésben!
A színésznő nem tartja magát hiúnak, de a közönségnek és magának tetszeni akar. Nyertes Zsuzsa a szemüvegnek már a gondolatától is rosszul van, de bármikor hajlandó a padlón kúszni-mászni.
Egyszer előfordult, hogy felajánlották a színésznőnek, hogy helyreállítják a látását. Akkor ugyan még Nyertes Zsuzsa is elgondolkodott rajta, de aztán úgy volt vele, hogy hallani sem akar erről.
– Van jó az öregedésben is, például az, hogy az embernek romlik a szeme. Amikor felkínálták a műtétet, nemet mondtam – kezdte a színésznő a hot! magazinnak. – Nem akarok úgy látni, mint 30 évesen! Most belenézek a tükörbe, és azt látom, amit. Nem vagyok hiú, de ha föltennék egy szemüveget, és azzal néznék bele, akkor nem azt látnám, amit érzek, és az borzasztó lenne.
Zsuzsa kétségtelenül legalább 20 évet letagadhatna, de tesz is ezért: természetes módszerekkel tartja fiatalon az arcát, viszont eszébe jutott már a ráncfeltöltés is.
– A közönségnek, főleg a nőknek szeretném bizonyítani, hogy igenis ki lehet tolni az öregedést természetes úton.
Ami viszont nagyon zavar, azok a száj körüli ráncok; nagyon gondolkodom, hogy azokkal bizony kezdeni kellene valamit
– árulta el Zsuzsa.
Ötven éve él papír nélkül boldogan Nyertes Zsuzsa
Van, akinek viszont semmit nem kell bizonyítania, hiszen a párja, Gulyás Attila fél évszázada csak érte él.
– A mai napig is kapom a bókokat. Igaz, 16 éves korom óta ismer, szóval nem úgy látja rajtam az idő múlását, mint egy idegen, de a mai napig, amikor színpadon néz, utána megjegyzi például, hogy „Még mindig milyen jó a lábad!” – mesélte nevetve a művésznő.
Vagyis az a bizonyos láng régóta ég, és éppen emiatt sokszor kérdezik tőlük, miért nem házasodtak még össze.
– Nem kellett örök hűséget esküdni, mert 50 éve itt vagyunk egymás mellett, papír nélkül is, immár boldog nagymamaként és nagypapaként – jelentette ki Zsuzsa.
Az pedig nem is kifejezés, hogy mennyire boldogok ebben az új szerepben! A nagymamának rögtön felcsillan a szeme, amikor a lánya, Zsuzsó gyermekéről, Olíviáról mesél.
– Most 9 hónapos, és már kinyomja magát, kúszik! Én pedig kúszom-mászom vele, meg hempergek a földön – sorolta lelkesen. – Bármit is csinál az ember, fél szemmel mindig rá kell figyelni, mert az egyik pillanatban még a szoba közepén, a játszószőnyegen van, aztán félrefordulok, és már a sarokban találom.
