Az évszázad csalása: lecsaptak a fehérgalléros bűnözőkre a nyomozók
Vannak olyan történetek, melyeket nem lehet egy másfél-két órás filmben elmesélni.
Simon Weynachter (Vincent Lindon) fehérgalléros bűnözőkre szakosodott nyomozó. Adó- és áfacsalók lebuktatására tette fel az életét, és a sikerért minden követ megmozgat. Kollégái nem kimondottan szívelik, de ez őt hidegen hagyja, egyébként is új csapatot szervez, hogy hatékonyabban léphessen fel a törvényszegők ellen. Minden szakértelmére szüksége lesz, az új ügye ugyanis sokkal átfogóbb, mint elsőre látszik.
A pilot epizód nem vesződik lassú expozícióval, kiváló tempót diktál és rögtön belehelyezi a nézőt a dolgok sűrűjébe. Folyamatosan ugrál az időben és egy szűk tíz esztendőt felölelő periódusra koncentrál, az eset indulásától, a tárgyalás kezdetéig. Történetvezetés szempontjából nem a legegyedibb formulát követi a széria, valahol mégis indokolt ez a metódus. Weynachtert kihallgatják, hogy számoljon be a részletekről, így az ő narrációja, s egyúttal visszaemlékezése segít abban, hogy felvegyük a ritmust. Ebből következik, hogy a cselekmény több szálon zajlik. Az egyiken a főhős nyomozását látjuk, míg a másikon az antagonisták szövögetik tervüket. Ez utóbbi szegmens természetesen sokkal érdekesebb, Giannoli pedig nagyobb hangsúlyt is fordít rá, a karakterábrázolással egyetemben. Megismerjük Fitoussit (Ramzy Bedia), a kispályás csalót, aki igazi fura figura. Félig analfabéta, de ismeri az utca törvényét, illetve jól bánik az emberekkel. Már-már irigylésreméltóan duzzad az önbizalomtól és ügyesen varrja el a szálakat, így úszva meg a stikliket. Jelképes családtagjával, jó barátjával, Boulival (David Ayala) fedezik fel, miként lehet hatalmas összegeket kijátszani az Európai Unió, Overgreen nevű szén-dioxid-kvótapiacáról. Ez azonban már jóval nagyobb hal, így szükség lesz egy olyan szövetségesre, aki anyagilag, valamint kapcsolatain keresztül is tudja támogatni a nagyratörő terveket. Itt jön a képbe az aranyifjú Jérome Attias (Niels Schneider), Fitoussi őt környékezi meg a lehetőséggel, a vagyonos férfi pedig kap az alkalmon, látva az óriási potenciált.
A téma komplexitása ne ijesszen el senkit, Giannoli bőven nyújt kapaszkodót ahhoz, hogy átlássuk a helyzetet. Weynachter a kihallgatás során közérthetően vázolja fel mivel állunk szemben, s noha a szakzsargon előkerül, a laikusok számára sem hat halandzsának a mondandója.
A főhősnél maradva, a szakma mellett minimálisan felsejlik a magánélete. Özvegy, van egy húszéves, drogfüggő lánya, akivel a kapcsolata finoman szólva sem rózsás. Érthető alkotói lépés, igyekszik emberibbé tenni a nyomozót, filmes szempontból azonban enélkül sokkal jobban működne az összkép. A sztori önmagában érdekes, feszes, leköti a nézőt, a problémás családtag egy újabb konfliktussal viszont megtöri a lendületet és mesterkéltnek hat.
Ezt leszámítva nincs nagy gond a sorozattal, felépítésében hiába hagyatkozik sablonokra, vagy használ bevett paneleket, képes úgy applikálni őket, hogy ne érződjön elcsépeltnek. A nyitóepizód pont úgy ér véget, ahogy kell, összeáll a trió, s indulhat az eseményzuhatag, melyet végül a francia média az évszázad csalásának kiáltott ki. A pilot alapján bőven tartogat meglepetéseket a 12 részes széria, ritmusos, szórakoztató formában mesél, így minden esély megvan arra, hogy a végén egy emlékezetes élménnyel gazdagodjunk.
