Tomán Szabina: "Nagyon sok rossz döntést hoztam, és még fogok is"
A sikeres modellkarrierje után életmódmárkát indított, és mindig dolgozik valamin. Fejlődésről, pofonokról és lánya 18. születésnapjáról mesélt Tomán Szabina.
Egészen fiatal kora óta a munkája teszi ki a mindennapjait, viszont gyermekei az élete értelmei. Tomán Szabina, a Next Top Model Hungary zsűritagja a hot! magazinnak adott interjút.
hot!: A munka mindig is fontos volt számodra, dolgoztál például kisboltban is. Te pakolásztad a zöldségeket és a pékárukat?
Tomán Szabina: Bizony, hajnali ötkor jött a pék, én pakoltam le a kocsit, aztán szépen kiraktam a zsemlét, kiflit, kenyeret a pultba. Én nagyon szeretem a munkát, bármit is csinálok, 100%-ot teszek bele.
Mindig tanulok, próbálom magam fejleszteni az adott feladatban, és a legjobban elvégezni.
hot!: Igaz volt ez a kiflikre is?
T.Sz.: Igen, mindig figyeltem arra, hogy szépen legyen minden elrendezve. Mindig is megvolt az a képességem, hogy tudtam szépet teremteni. Nagyon szeretem a tisztaságot, a rendszert és a szépséget. Ha vásárlóként gyümölcsöt veszek, én is hamarabb nyúlok a megtisztított, szépen kirakott alma felé, mint ami csak a műanyag kosárkában oda van dobva és nem foglalkoztak vele. A kisboltban is figyeltem arra, hogy a vásárlók azt érezzék, hogy ide érdemesebb bejönni, mint máshová, és ezt hoztam magammal a saját üzletembe.
hot!: Ami sikeres is. De vajon van olyan eredmény, ami után elégedetten hátradőlsz?
T.Sz.: Szerintem nincs, és ha lenne, akkor az nagy probléma lenne. Nem úgy vagyok kitalálva, hogy azt mondjam: megérkeztem, és ennyi elég. És ezt most nem a pénzre értem, hanem a tudásra, a világlátásra és önmagam fejlesztésére. De az is érdekes kérdés, hogy mit jelent az „elég”. Tíz éve, amikor megalapítottam a cégemet, akkor úgy gondoltam, ha van 2-3 alkalmazott, és 80-100 milliós éves bevétel, akkor jól működik. Ehhez képest ma huszonöten dolgozunk benne három országban, és közelítünk az évi egymilliárd forinthoz, és nem azt érzem, hogy nekem sok van, hanem hogy jó az, amit a csapatommal csinálok, és szeretnék még jobb lenni benne. Azzal foglalkozom, hogy milyen új terméket tudunk fejleszteni, mit talált ki a konkurencia, mit tanulhatok másoktól. De így vagyok a kis nyaralónkkal is, mindig azt nézem, mitől lehetne még otthonosabb, és emiatt sosem lesz „kész” a lakásom sem.
„Nagyon jóhiszemű voltam”
hot!: A folyamatos menetelés néha kudarcokkal jár. Kaptál pofont az élettől?
T.Sz.:
Nagyon is sokat. Ha az üzletasszonyénemet nézzük, volt például olyan gazdasági döntésem, amivel kockáztattam az embereim fizetését. Tanultam belőle. De azt is megtanultam, hogy hiányos tudással nem szabad dönteni, mert akkor is én viselem a kudarcot. Nagyon sok rossz döntést hoztam, és még fogok is, de minden hibámért hálás vagyok.
hot!: És magánemberként?
T.Sz.: Visszagondolva, nagyon jóhiszemű voltam, és sok ember sok olyat is megtehetett velem, amire nemet kellett volna mondanom. Sokat tanultam abból a hiszékenységből, hogy a másik ember is jót akar, vagy abból, hogy egy közös célért mennyi mindent adsz fel.
hot!: Ha már közös cél: épp egy éve tartottátok az esküvőtöket a férjeddel. Mit emelnél ki az elmúlt évből?
T.Sz.: A férjem szarvasgombás tésztáját! (Nevet.) Ritkán készít, és szerintem az övé a legfinomabb a világon. Körülbelül két hónappal ezelőtt csinált utoljára; későn mentünk haza, a gyerekek már aludtak, én megkaptam a legfinomabb tésztát, és beszélgettünk egy jót, nagyon szép este volt.
Tomán Szabina képes a nulláról újrakezdeni
hot!: Az életmódváltásról szól az életed. Hányszor történt veled ilyen?
T.Sz.: Sokszor, de szerintem az képes a mai rohanó világban talpon maradni, aki nem fél a változásoktól. Amikor Tatabányáról, a szűk kis baráti körömből egyik hétről a másikra Rómában, egy spanyol lépcsős bemutatón szerepeltem Naomi Campbell mellett, az olyan volt, mintha a holdra szálltam volna le. Azóta az ilyenkor feltörő adrenalinból töltekezem, és ha elérek egy olyan helyzetet, amiben jól érzem magam, akkor mindig szeretnék egy kicsit továbbmenni, mert kíváncsi vagyok, mit tudok kihozni magamból.
hot!: Ez hogy fér össze azzal, hogy egyébként biztonsági játékosnak tartod magad?
T.Sz.: Úgy, hogy soha nem kockáztatnám sem a magánéletem, sem az üzleti életem, főleg azoknak az embereknek a jóllétét, akik tőlem függnek. De ha nem mennék előre, akkor egy idő után túl kiszámíthatóvá válna minden, én pedig örökmozgó vagyok. Tehát ezeket nem kockáztatnám, de mindig kicsit kijjebb tolom a komfortzónám határát, mert érdekel, hogy mit tudok kihozni még magamból.
hot!: Egy ponton összeér a magánéleted és az üzlet. Hiszen amikor az idősebbik lányod, Amira megszületett, életedben először nem kerestél pénzt.
T.Sz.: Az egy tanulságos időszak volt az életemben, és egyfajta önfeláldozás, mert azt hittem, hogy minden rendben, hiszen egy közös cél felé megyünk, de kiderült, hogy ez nem így volt. Itt például nagyon sokat tanultam abból, hogy elhagytam a komfortzónámat. Azzal tudtam átengedni magam ennek a kiszolgáltatottságnak, hogy főállású anya lettem, csak a kislányommal foglalkoztam. Amikor pedig már elég idős lett, akkor munkával bizonyítottam be magamnak, hogy igenis képes vagyok a nulláról újrakezdeni.
„Bubis vizet iszik a gyerek”
hot!: Ma pedig már egy speciális diéta névadója vagy. A lányaidnál egyébként mennyire voltál tudatos az étkezést illetően?
T.Sz.: Amira születése után az első egy-két évben nem voltak nagyobb szabályok, nem volt az a tudatosság, ami most megvan bennem. De nem hiszek benne, hogy bármit is tiltani kellene, mert azt az életben nem lehet. Mindenképpen megmutatom a modern táplálkozást a gyerekeimnek, gyorsétterembe is elviszem őket, találkozzanak vele, de tudják, hogy mit okoz, vagy mi lesz, ha mindennap azt eszik. Egyébként a nagylányom idén lesz 18 éves, úgyhogy én bármire azt mondom, hogy igen, ő biztosan azt válaszolja, hogy nem. Ezért nem is az a fontos, hogy én mondjam, hanem az, hogy elkezdjen ezeken gondolkodni. Szofinál már nagyon tudatosan figyeltem a táplálkozására, de nála sem tiltott semmi. Viszont nagyon szereti a zöldséget, például úgy eszi az avokádót, mint más az almát. Bubis vizet iszik a gyerek, ha valaki odakínál neki egy almalevet, nem issza meg, és nem azért, mert azt mondtam neki, hanem mert nem szereti. Egyszer fogorvosnál jártunk, és egy plakáton mutattam neki, hogy ha túl sokat szürcsölöd a cukros üdítőket, ilyen fekete lesz a fogad. Úgyhogy azóta azt mondja, neki nem is annyira finom, ő bubis vizet szeretne.
hot!: Azt hogy éled meg, hogy Amira idén betölti a 18. évét?
T.Sz.:
Még mindig nem tudom kimondani, hogy van egy felnőtt gyermekem, és mindig meghatódom a gondolatra.
Most kilép a nagyvilágba, olyan felelősségek közé, amikkel szemben eddig próbáltam védőhálót tartani. Eddig is igyekeztem segíteni a döntéseiben, végigkísérni, hogy érezze, önálló személyiség. De azt látom, hogy egy kicsit megriadt attól, hogy most már ő a felnőtt. A minap is furcsa volt számára, hogy neki kellett aláírnia valamit. Akkor azt mondtam, hogy most már te dönthetsz mindenről, ami a magánéletedet, a karrieredet, a jövődet befolyásolja. Azt csinálsz, amit szeretnél, de ha segítségre van szükséged, én itt vagyok mögötted.
