Bodrogi Gyuláról mesélt Voith Ági: Ő a legjobb barátom
A Színművészeti elvégzése után a József Attila Színház tagja lett. Voith Ági játszott a Tháliában is, majd a szabadúszást választotta.
Számtalan színházi munkája mellett filmezett is, és szerepelt a Dr. Balaton című sorozatban. Voith Ági a hot! magazinnak adott potréinterjúban mesélt fiáról, Ádámról, és két unokájáról, Enikőről és Bencéről is.
Tizenéves korunk óta ismerjük egymást, mindketten a Hámán Kató Gimnáziumba jártunk. Kimondani is furcsa, hogy már 80 éves vagy. Te pedig kimondod.
Nekem is hihetetlen, ráadásul az ember belülről nem is érzi annyinak magát. A lelkem ugyanúgy vibrál, mint fiatalkoromban. A memóriám jó, pontosan emlékszem azokra a dalokra, versekre, amelyeket még ötéves koromban tanultam.
Ötévesen már színésznőnek készültél?
Egyáltalán nem akartam színésznő lenni, véletlenül lettem az. De annyi mindent megjegyeztem... A szüleim soha nem voltak otthon, vagy nevelőnő vigyázott rám, vagy ott ültem a színházban már egész kicsi gyerekként. Édesanyám, Mészáros Ági, a Nemzeti Színház tagja délelőtt próbált, délután is, este meg játszott. Mindenre emlékszem a régi Nemzetiből: az öltözőkre, a liftre, a páholyokra. Ötvenszer láttam a Szentivánéji álmot. A legnagyobb színészek játszottak ott: Bajor Gizi, Básti, Maklári Zoltán, Bessenyei. Szerelmes voltam Kállai Ferencbe és Gábor Miklósba. Emlékszem, Ungvári László volt Oberon, és olyan Puck soha többé nem lesz, mint az anyukám. Amikor levette a zöld ruháját és a zöld parókáját, azt mondtam neki: „Most vagy az igazi mami!” Játszott a Ványa bácsiban, a Pygmalionban. Meghívták Londonba, de sajnos nem tudott angolul.
Ha nem akartál színésznő lenni, minek készültél?
Balerinának. De az édesapám, aki nagyon szigorú ember volt – egykor katonatiszt, őrnagy –, semmiképp nem egyezett bele. Tudta, hogy az ő természetét örököltem, folyton belém bújt a kisördög. Engem még a ház elé sem engedett le játszani, én meg elszöktem a jégpályára.
Világgá akartam menni. Írtam is egy levelet: „Drága szüleim, bocsássatok meg, de az Illyés Gyula bácsi bicajával disszidálok!”
„Franciául, olaszul tanultam”
Ha nem is sikerült disszidálnod, egy időben külföldön tanultál. Mi volt az oka?
13 évesen forró lett a talaj a lábam alatt az általános iskolában. Két osztálytársammal, amikor a forradalmat követően visszatértek az oroszok, fekete szalagot kötöztünk a Kossuth-címerre. Kapa Mátyás igazgató úr behívatta a szüleimet, és azt tanácsolta, hogy menekítsenek ki az országból.
A Váli úti iskolával szemben volt egy szakmunkásképző, láttuk, milyen állapotban kerültek vissza azok a gyerekek, akiket elvittek. Egy évet Svájcban töltöttem, egyet Olaszországban. Franciául, olaszul tanultam, de mivel nem használtam a nyelveket, sajnos kevés maradt meg belőlük.
Mivel töltötted az idődet, amikor visszajöhettél?
Zongorázni tanultam tíz évig. Édesapám azt remélte, hogy híres zongoraművésznő leszek. Failoni Donatellával együtt tanultunk, ő színésznő akart lenni. És ő lett zongoraművész, sőt megvették a zongorámat.
Miért jelentkeztél a Színművészetire, ha nem igazán oda készültél?
Beadtam a jelentkezési lapot az Iparművészeti Főiskolára és a Közgazdaságtudományi Egyetemre is. A Színművészetire meg dafke. Volt egy osztálytársam, aki oda jelentkezett, de nem igazán tetszett, ahogy például verset mond. Na, ha ő, akkor én is… Először a Színművészetin volt felvételi, és amikor kiderült, hogy háromezer jelentkező közül bekerültem, már el sem mentem a másik két helyre. Pártos Géza támogatott: tetszett neki, ahogy Szabó Lőrinc versét mondtam. Még gyerek voltam, az örmény ősöktől örökölt összenőtt szemöldökömmel.
Hogy érezted magad Várkonyi Zoltán osztályában?
Életem legszebb négy éve volt. De renitenskedtünk a barátnőmmel, Szakács Emőkével. Folyton elkéstünk, és Emőke képes volt a miértre azt válaszolni: „Oroszlán feküdt a síneken!”
Én mindenre gondoltam, csak a karrierépítésre nem. Folyton szerelmes voltam, elkéstem az órákról, a próbákról, pedig remek szerepeket kaptam.
A Madáchban voltam gyakorlatos, de hiába kedveltem Ádám Ottót, nem oda kerültem.
A József Attila Színházba hívtak. Szívesen szerződtél oda?
Ahogy mentem kifelé a Váci úton, csak néztem: csupa MÉH-telep, aztán egy olyan színház, ahol az igazgatónak is csak egy kis fülkéje volt... De amíg Fodor Imre volt a vezető, jó volt ott lenni. A zenés szerepek mellett prózaiakat is kaptam. Később pedig, amikor elszerződtem Kazimir Károlyhoz a Tháliába, a tenyerén hordott.
Voith Ági rabságnak tartotta a házasságot
A József Attila Színháznak köszönheted a férjedet és a fiadat is. Mikor kötöttetek házasságot Bodrogi Gyulával?
1971 végén. Várandósan. Egyáltalán nem akartam férjhez menni, a házasságot rabságnak tartottam.
Ehhez képest, bár több mint negyven éve mindketten mással éltek, nem váltatok el.
1981-ben, a Tháliában ismertem meg Döme Zsoltot, azóta vagyunk együtt. De Bodrogi Gyula a legjobb barátom, mindig is jó kapcsolatban voltunk, minden problémánkat megbeszéljük. Többször kérdeztem, hogy nem akar-e elválni, de nem. Összejárunk, a családi ünnepeket együtt tartjuk, ott van mindenki a párjával, Ádám, a fiunk, Enikő és Bence, a két felnőtt unoka is.
Időközben jelentős színházi sikereid voltak, komoly rendezők hívtak prózai darabokba. Nem csak a Jamaicai trombitás fűződik a nevedhez. Kiváló művész vagy. Jól érzed magad színészként?
Az, hogy Zsótér Sándorral dolgozhattam, amikor bemutatta a Mindent a kertbe című darabot, amit valaha anyukám játszott, nagy élmény volt. A Szomorú vasárnapot Sándor Palika rendezésében imádtam. Az Örkény Színházban A nemzet özvegyében kaptam szerepet, csak közbejött a Covid. Filmeznék, tévéznék most is szívesen, de jelentkezni, castingra járni – ahhoz nem nagyon értek. Élünk a Pest környéki házunkban Zsolttal, a magunk kis elefántcsonttornyában – jól érezzük magunkat.
