Dancs Annamari: „A férjem mellett visszataláltam önmagamhoz”

Dancs Annamari Sepsiszentgyörgyön született, Kolozsvárott végzett a Zeneakadémia opera tanszakán. Előbb a Bukaresti, majd 2011-től a Budapesti Operettszínház tagja. Mindkét országban koncertezik, szerte a világban könnyűzenei, operett- és musicalszínpadok sztárja. Bársony Rózsi-gyűrűvel, Az év operetténekese címmel tüntették ki. A második férje, László üzletember, a kisfia, Kerényi Ádám hétéves.

Amikor kerestelek, épp Olaszországból autóztatok hazafelé. Sokat utaztok. Itália a nagy kedvenc?

Nagyon szeretjük Olaszországot, tavaly az esküvőnket is ott, Toszkánában tartottuk. Sokat utazunk Erdélybe is, ahol harmincéves koromig éltem, de Tiszafüreden is van egy nyaraló-otthonunk, és imádjuk a családi házunkat Dunakeszin, ahol a férjemmel és a kisfiammal lakunk.

A férjed nem szakmabeli. Hogy ismerkedtetek meg?

Hála Istennek, hogy nem az, bár nagyon jó emberek a kollégáim is. A véletlennek köszönhetjük a találkozásunkat – ő vette meg az autómat. Azóta is mondjuk: élete legjobb vására volt.

Azonnal udvarolni kezdett?

Ez egy hosszú folyamat volt, mindkettőnk élete romokban hevert. Én akkor ott voltam egyedülálló anyaként az egyéves kisfiammal, új életet kezdve, és nem tudtam, ki lesz az, aki majd a szívébe zár. Eltartott egy ideig, míg meghódított. Önbizalommal teli, határozott lány voltam korábban, akinek a tökéletesnek tűnő élete nagy fordulatot vett. Anyaként, nőként ezt nem volt könnyű megélni. A válásom is hosszan tartott. De a férjem mellett újra visszataláltam önmagamhoz, és ezért örökké hálás leszek neki.

Ádám, a kisfiad hogy érzi magát? Két színész szülő gyerekeként mutat hasonló érdeklődést?

Mindenütt szeretve érzi magát, szereti az anyukáját, az apukáját és azok párjait is. Inkább elemezni, mint át-élni szeretné az előadásokat. Persze, még kialakulhat bármi. Emellett egy helyes kis csibész, akinek nagyon szép lelke van. Most végezte az első osztályt, büszkék vagyunk rá, matematikából nagyon jó, fejben számol.

Gátlásos volt Dancs Annamari

Sepsiszentgyörgyi lányként, pedagógus szülők gyerekeként neked már korán módod volt fellépni. Nem akar-tak más pályára terelni?

A szüleimtől, a szülőföldemtől örököltem a székely vérem, ami hol jó, hol nem. Zeneiskolába jártam, zongorázni tanultam, de alapjában nagyon gátlásos kislány voltam. Édesapám a Székely Mikó Kollégium zenetanára volt, az iskola népi együttesében énekeltem én is, beutaztuk a Kárpát-medencét. Aztán tiniként műfajt váltottam, könnyűzenei énekesként már céltudatosan erre a pályára készültem. A kolozsvári Zeneakadémiára felvételiztem, ahol akkor nem volt sem dzsessz-, sem musicalszak, így maradt az opera. A zenei képzésem sokszínűségének köszönhetően eklektikus előadónak tartom magam. Szeretem a könnyűzenét, a cigánymuzsikát, az operettet és a musicalt is – önazonosnak érzem magam ezekben a műfajokban, ezek a zenék szinte átmossák a lelkemet.

Fiatal lányok nemigen szoktak lelkesedni az operettért. Téged mi fogott meg benne?

Nagyon szép sikereket értem el könnyűzenei énekesként. De megtaláltam édesapám operettkottáit, és lejátszottam, elénekeltem őket. Aztán Tarján Pállal készítettünk egy közös operettlemezt, ezt követően pedig a Bukaresti Román Nemzeti Operettszínházban debütáltam. Fiatal lányként vonzott az operett patinája, hogy szubrettként sokoldalú lehetek, hogy nemcsak énekelni, de táncolni, játszani is kell. 2010 óta vagyok a Budapesti Operettszínház tagja, az elmúlt években számos operettben, musicalben láthatott a nagyközönség.

Nagyon népszerű énekesnő, színésznő voltál Erdélyben, Romániában. Mi hozott Budapestre?

Nagyon szép karrierem volt-van ott. Még most is örömmel fogad odakint a közönség. Én vagyok az a ma-gyar énekesnő, akit magyarok, románok egyaránt szeretnek, akire megtelnek a koncerttermek. Aki 34 ország között magyarként képviselte Romániát az Aranyszarvas Nemzetközi Fesztiválon, és díjnyertes lett. Zászlóvivője annak, hogy a kinti magyarság megmaradjon. A sors mégis úgy hozta, hogy a szakmai fejlődésemért itt maradtam, Budapest lett az új otthonom. Itthon vagyok Budapesten, és hazamegyek Erdélybe. És ez már így is marad.

Hogy fogadtak az Operettszínházban a kollégák? Minden jelentős operettben, musicalben játszottál.

Élveztem a feladatokat, és megfogadtam anyukám jó tanácsát: a mosoly és a jó szó nem kerül pénzbe. Én a továbbfejlődésemért jöttem Budapestre, nem pedig azért, hogy átvegyem bárkinek a helyét vagy a szerepét.

„Féltettük az édesapámat”

Nem csupán szép emlékeket hoztál odaátról. Kisiskolásként végigélted a Ceauşescu-rendszer bukását. Mire emlékszel ebből?

Büszke vagyok arra, hogy magyarnak és ott születtem, az értékrendemet is a szülőföldemnek köszönhetem. Az 1989-es forradalom idején én sítáborban voltam. Apukám éppen Kolozsvárott volt egy továbbképzésen. Egy moziban ült, és a filmben lövöldöztek – aztán fel kellett fogni, hogy az utcán is. Féltettük, el ne vigyék őt katonának. Egy benzinkút mellett volt a házunk, amit kiskatonák őriztek. Anyukám őket is ellátta. Gyönyörű családi emlék, amikor már a magyar himnuszt szabadon is lehetett énekelni.

2010 óta tagja vagy az Operettszínháznak. Nem hívtak máshová?

Próbálkoztak, de én hűséges típus vagyok: ez az anyaszínházam. Sok szép sikert, pillanatot megéltem-megélek itt, nem érzek késztetést, hogy vándoroljak. Jelenleg a Carmen című musical címszerepét játszom, és nagyon boldoggá tesz ez az előadás. Hálás vagyok, hogy egy ilyen szép feladatot bíztak rám.

A férjed élvezi, hogy színésznő a felesége?

Mindenben támogat. Üzletemberként is ott van minden koncertemen, bemutatómon és egyéb előadásomon. Négyszer adtuk elő eddig a Carmen musicalt, háromszor tapsolt a nézőtéren. Azt szoktam mondani: bajban, vajban együtt vagyunk. De inkább vajban…

Előttetek a nyár. Milyennek tervezitek?

Olaszországba utazunk, több hétre. Ádám velünk is lesz, az édesapjával is és persze Erdélyben is a nagyszülőkkel. Egy kis munka, koncertek, sok család – ezt szeretném. Az egészség mellett a család a legfontosabb.