Ritka az olyan barátság, ami közel harminc éve tart, és soha egyik fél sem szeretett volna többet a másiktól. Marsi Anikó és Gönczi Gábor már egy nézésből is megértik egymást, ráadásul a munkában is felnéznek a másikra, így tudnak ilyen jól együttműködni az életben és a szakmában is.
A TV2 Tények két híradósának a kapcsolata a példa arra, hogy igenis létezik barátság nő és férfi között! Marsi Anikó és Gönczi Gábor ismeretsége még 1997-ben indult a Fókusszal. Gábor egy-két héttel később csatlakozott az alapcsapathoz, így hamar megtalálták a közös hangot.
– Rögtön barátok lettünk, és azok is maradtunk, nem volt köztünk semmi több annál. Amikor elkezdtem dolgozni Ancsival, az volt az első benyomásom, hogy végtelenül profi. Nagyon tehetséges és ambiciózus társaság volt az övék Holló Mártával, Batiz Andrással és Kolosi Péterrel, én pedig már akkor felnéztem Anikóra, és megtisztelő volt, hogy bevettek a négyesükbe – kezdte Gábor a hot! magazinnak.
A közel harmincéves barátságuk alatt rengeteg minden történt velük, azonban ezek az évek szinte nyomokban sem tartalmaztak vitákat. Mindössze egy nagyobb összetűzésre emlékeznek.
– Nem tudok olyan szakmai példát mondani, amivel kapcsolatban jelentős véleménykülönbség lett volna köztünk. Volt konfliktusunk, de nem szakmai okokból. Egyszer vérig sértődtem, amiért nem mehettem el egy születésnapi partira, mert az egyik ex-barátom azt mondta Gábornak, hogy jobban szeretné, ha én nem lennék ott. Gábor feltette nekem a kérdést, hogy mit csináljon, én meg megsértődtem, hogy nem állt rögtön mellém. Utána úgy békültünk ki, hogy felhívott, hogy szeretnék-e a műsorvezetőtársa lenni. Néztem is a telefonomat: komolyan most szeretne békülni? – emlékezett Anikó.
A műsorvezető bevallotta nekünk, hogy elég váratlanul érte az a telefonhívás – de nem azért, mert haraggal gondolt volna a műsorvezetőtársára.
– Hét évig háztartásbeli voltam. Ez idő alatt láttam az újságokban Gábort, és kapcsolatban is voltam vele, attól függetlenül, hogy nem Magyarországon éltem. Így vettem észre, hogy átigazolt a TV2-höz. Majd egyszer csak megcsörrent a telefon. Ott álltam a reptéren a két gyerekemmel, és láttam, hogy Gábor hív. Ekkor mondta, hogy nincs ideje arra, hogy különböző köröket fusson: azt szeretné, hogy én legyek a társa. Meglepetésemben csak annyit tudtam mondani, hogy hadd hívjam fel az akkori férjemet – árulta el Anikó.
– Az igazsághoz hozzátartozik, hogy engem Szalai Vivien kért fel annak idején, hogy legyek a TV2 híradósa, a társam személye pedig fontos kérdés volt számunkra. Beszélgettünk a lehetséges jelöltekről, és Vivien egyszer csak megkérdezte, hogy mi a helyzet Anikóval. Én pedig egyből mondtam, hogy ez mennyire szuper ötlet! Mindig is szerettem vele dolgozni, ezért felhívtam, a többi pedig már történelem – mondta Gábor.
– Azért azt hozzátenném, hogy Vivien volt az, aki minden nehezítő körülmény ellenére nagyon küzdött azért, hogy Gábor mellett én legyek a női műsorvezető. Hiszen akkor tényleg lehetetlennek tűnt ez: nem itthon éltünk, a gyerekeim nem Magyarországon jártak iskolába, teljesen más életet éltem egy másik országban – tette hozzá Anikó.
Jóban vannak egymás családjával, így a megélt közös pillanatokról is szép emlékeket tudnak felidézni.
– A családjaink mindig is jóban voltak. Mi zenéltünk a Smile-lal Ancsi és Laci (Palik László – a szerk.) esküvőjén is annak idején, és nekem Laci a mai napig távoli mentorom.
Egészen közelről végigkövettük a másik magánéletének minden rezdülését. A TV2-ben ráadásul van egy kis szobácskánk, ahol mi dolgozunk, amikor nem a képernyőn vagyunk. Annyira megszoktuk egymás közelségét, hogy teljesen természetes, hogy néha egymás előtt telefonálunk, és ha a másik akar róla beszélni, akkor megosztjuk egymással.
Általában mindent megbeszélünk egyébként, ami egymás előtt zajlik, ami azért szuper, mert az én életemben is voltak olyan pillanatok, amikor nem volt minden rendben, és volt ott valaki, akivel tudtam beszélni erről. Mondhatni, mindig is egymás villámhárítói voltunk – mondta Gábor.
Ennyi idő után már félszavakból is megértik egymást, így nekik is vannak olyan belsős poénjaik, amiket csak ők értenek meg.
– Egyszer egy felkonferálás során hirtelen nagyon sok idegen nevet kellett felolvasni, ráadásul adás alatt készült el a szöveg, így nem volt időnk felkészülni rá. David, Edward, Jose, Stewart, Edmond – belegabalyodtam, és így mentünk bele a felkonfba. Mellettem Ancsa rázkódott a nevetéstől, de a helyzethez képest profin megoldottuk. Azóta pedig akárhányszor jönnek ilyen nevek, mindig felsoroljuk egymásnak ezt a névsort, és mosolygunk egyet. Hihetetlen, hogy Anikó a mai napig a legnagyobb tisztelettel és szorgalommal áll a munkájához – úgy, ahogyan én is. Szerintem ezért szeretjük még mindig a szakmánkat, mert a mai napig mindennap motiváltan jövünk be, és foglalkozunk a hírekkel, hiszen érdekel minket, nem utolsósorban pedig szeretnénk mindennap tájékoztatni a lakosságot az aktuális hírekről. Szerencsés helyzetben vagyunk, mert szakmailag is tartjuk egymást annyira, hogy kikérjük egymás véleményét, és el is fogadjuk – zárta a Tények főszerkesztője.