Stohl András a saját bevallása szerint elfáradt a szakmájában.
A TV2 Titkok Ramónával műsor vendége volt Stohl András, aki meglepő őszinteséggel vallott az életéről. Beszélt az életét megváltoztató balesetről és a börtönben töltött évekről is.
Mint ismert, a színészt ittas vezetésért 2011. március 31-én első fokon, nem jogerősen két év és négy hónap letöltendő szabadságvesztésre ítélték. Emellett 3 évre a közügyektől, 5 évre a járművezetéstől is eltiltották. A színészt Lékai-Kiss Ramóna kérdezte azokról az évekről és a balesetről.
"Ezzel sajnos együtt kell élni. (...) Meg is kaptam érte a büntetésemet, le is töltöttem" - fogalmazott Stohl, aki hozzátette, azóta is próbál tenni az emberekért a színházban, a tévében és a magánéletben is. "Ettől függetlenül az emberek fejében ez ott van, főleg ameddig mindig megkérdezi valaki".
Stohl András úgy fogalmazott, mivel soha azelőtt nem volt börtönben, el kellett kezdenie felkészülni a bevonulásra. A színész körül hatalmas volt a felhajtás, újságírók és fotósok lepték el az utcát, amikor becsukódott mögötte az ajtó, azt mondta magának: "Jobb bent, mint kint. Egyszer csak nyugalom van végre" - vallotta be Lékai-Kiss Ramónának. A színész hozzátette, hogy az első pillanattól kezdve félelmetes volt a börtön, hiszen egy általa addig nem ismert környezetbe és közegbe csöppent.
Arra a kérdésre, hogy volt-e félelmetes szituáció, a következőket árulta el Stohl András: “Már az első pillanat félelmetes szitu. Ott állsz; azt se tudod, mi történik. Egy rab adja ki a ruhákat…”
“Én fegyházban voltam, az a legnehezebb. Abban vannak a gyilkosok, a börtönben eggyel kevésbé súlyos bűncselekményt elkövetők” – mondta el az interjúban.
Arról is beszélt, hogy nem tudja lemosni magáról a múltat: “Számtalanszor megfordul a fejemben, hogy mi lenne, ha mondjuk most megint történne egy baleset, de úgy, hogy nem az én hibámból, akkor nyilván megint felhorkanna az egész ország. hogy »Stohl már megint összetörte az autóját!« Amikor volt a Vicának a balesete, összementek egy kereszteződésben, én mentem segíteni, de nyilván mindenki azt hitte, hogy én »már megint mit csináltam?!« De hát ezzel sajnos együtt kell élni. (…)”.
Stohl András beszélt a gyermekeiről is, arról, hogy nem örült volna, ha az ő szakmáját választják hivatásuknak. Mint fogalmazott, ez egy nagyon nehéz pálya mind férfinak, mind nőnek.
"Ha megy, akkor azért nehéz, ha nem megy, akkor azért. Ha megy, akkor nem vagy otthon, ez egy teljesen önző, magányos, szemét dolog. Mert nincs hétvége..." - kezdte Stohl, és arra a kérdésre, elfáradt-e, igennel válaszolt.
"Ijesztő azt mondani, hogy elfáradtam, de bizonyos szempontból elfáradtam. Az ember azt érzi, hogy most már sok. Nem tudom, mennyit játszom, azt nézem, mikor van szabad estém."