„Ez a közel két hónap nagyon megvisel lelkileg” – gyorsabb gyógyulásra számított balesete után Kandász Andrea
Súlyos biciklibalesete után két hónappal már gyógytornára jár a népszerű tévés. Kandász Andrea nagyon nehezen viseli ezt az időszakot, de már megszabadult mindkét gipszétől. Hiszi, hogy a történtekből tanulnia kellett, és úgy érzi, alaposan megfizette a tanulópénzt.
Kandász Andrea közel hét hónapja, június 23-án szenvedett bicikli balesetet. Súlyosan megsérült, két nap múlva bal karját meg kellett műteni, majd mindkét kezét könyékig begipszelték. Július 7-én szedték ki a varratokat, és egy könnyített rögzítést kapott, ám a jobb karján lévő gipsztől csak jóval később szabadulhatott meg.
Kandász Andrea gyorsabb gyógyulásra számított
Nehéz időszak van Andi mögött, ugyanis a legszokatlanabb és a legnehezebb az volt számára, hogy mindenben segítségre szorult. A Borsnak elárulta, sokat javult a helyzet, azonban még messze a teljes gyógyulás.
– Ahogy kiszedték a varratokat, megkezdődött a gyógytorna.
Sokkal gyorsabb gyógyulásra számítottam, de tévedtem.
Miután lekerült a rögzítés, akkor éreztem meg igazán, mennyire elgyengült az operált karom. Nagyon nehezen élem meg, hogy még mindig nem emelhetek, nem erőltethetem meg, és olyan alapvető dolgokat sem csinálhatok, mint például egy kilincs lenyomása, vagy egy ásványvizes palack kinyitása – kezdte lapunknak Kandász Andrea, akinek öt és fél hét elteltével, július 30-án a másik karjáról is lekerült a gipsz.
– Aznap délután már műsort vezettem. Csak annyi nehézségem volt, hogy ki kellett választani a legkönnyebb mikrofont, amit végig tartani bírok – mondta nevetve Andi.
Egyébként a főorvos azt mondta, nagyon szépen gyógyul mindkét karom, minden úgy forrt össze, ahogy kellett, ez a hír nagy öröm volt számomra.
Furcsa módon egy ideig hiányzott a gipsz, mindaddig mégis adott egy tartást, biztonságot. Enélkül el kellett kezdenem használni az ujjaimat, úgyhogy most már harmadik hete mindkét kezemmel járok gyógytornára – mesélte a tévés, aki heti két alkalommal egy-egy órás kezelésen vesz részt, valamint önszorgalomból mellette még kétszer otthon is elvégzik a feladatokat.
Elég kemény, de mindenképpen szükség van rá. Jó kis csapat jött össze, elképesztő esetekkel találkoztam ott
– mondta érdeklődésünkre Andrea a gyógytornás csoportjáról.
Zavarja, hogy nem sportolhat
Kandi már látja az alagút végét. Azt azonban rosszul éli meg, hogy még mindig nem mozoghat, ami az elmúlt években napi rutinná vált nála.
– Ez a közel két hónap nagyon megvisel lelkileg. A sérüléseim mindenben hátráltatnak. Nem tudok sportolni, vagyis még nem merek, féltem magam. Szerettem volna egy futóversenyen részt venni, de sajnos egyelőre ezt is el kellett engednem. Az egy dolog, hogy a lábam ép, de egy rossz lépés, és újabb baj történhetne. Az nagyon zavar, mivel nem sportolok, helyette eszem.
Eddig megvolt a napi rutinom, az étkezésem is ehhez igazodik, a baleset óta ez teljesen felborult.
Nem vagyok édesszájú, de időnként egy kis csokit is megengedek magamnak. Megváltozott a személyiségem az elgyengülés miatt. Úgyhogy arra jutottam, nem folytathatom így tovább, ezért most már odafigyelek az étkezésemre, és tudom is tartani – árulta el.
Minimum három hónap a teljes felépülés
A népszerű televíziós mindent sokkal jobban értékel, mint korábban. Például azt is, hogy a napokban végre kimozdultak otthonról, ami nagy feltöltődést jelentett számára.
– Az első kiránduláson túl vagyok, most a négynapos ünnep alatt elmentünk erdőt járni. A férjem ezeket a túrákat szinte futva teszi meg, most viszont én mentem elől, én diktáltam a tempót, Feri lassított le utánam. Fizikálisan bírnám, de muszáj óvatosnak lennem, egy újabb sérülés megelőzése miatt.
Nem tudok még erőteljesen kapaszkodni, mert nagy fájdalmaim vannak.
Sajnos legalább három hónap kell, mire visszanyerem az erőmet, úgyhogy a kétharmadán már lassan túl vagyok – fűzte hozzá.
– Két napja végre újra vezetek. Automata kocsim van, a sebességváltás biztosan még nem menne. Ez óriási előrelépés, mert nem szorulok minden pillanatban a családomra.
Jó tanulsága, vagy következménye a történteknek, hogy nem okoz gondot már segítséget kérni.
Otthon pedig szépen kialakult minden, áthelyeződtek, pontosabban felcserélődtek a feladatok. Megtanultunk együttműködni. Lelki értelemben, sprituálisan biztosan azért kaptam ezt, mert eddig azt hittem, hogy mindig mindent egyedül kell csinálnom. Ez volt a tanulópénz, mert mint kiderült, nem mindent tudok jobban, mint mások – mondta nevetve.
