A Jászai Mari-díjas színész egy héttel a 70. születésnapja után hunyt el. Eddig csak azt lehetett tudni, hogy Mihályi Győző tragikus hirtelenséggel halt meg.
Augusztus 27-én, kedden érkezett a tragikus hír: nem sokkal, mindössze egy héttel a 70. születésnapja után elhunyt Mihályi Győző, Jászai Mari-díjas színész, szinkronszínész.
– A sokoldalú művész a József Attila Színház társulatának több mint húsz éven át volt elismert művésze, hosszú évtizedeken át a Színházi Dolgozók Szakszervezete (SzíDoSz) elnökségi tagja, majd elnöke volt. A művész hétfőn az esti órákban hunyt el tragikus hirtelenséggel – olvasható a József Attila Színház közleményében.
A felejthetetlen orgánumú művész halála a kollégiáit is nagyon megrázta. Már csak azért is, mert sokan közülük a tragédia előtt nem sokkal még találkoztak vele, és arról számoltak be, hogy Mihályi kifejezetten vidámnak, egészségesnek és életerősnek tűnt, tele volt tervekkel.
A néhai művész egyik ismerőse is azok közé tartozik, akik nem sokkal a halála előtt még beszéltek vele.
– Felfoghatatlannak tartom, hogy ez történt, pár hete még beszéltem Győzővel. Kifejezetten vidámnak, energikusnak tűnt. Boldog volt, tele célokkal és tervekkel. Sajnos nagyon igazságtalan tud lenni az élet. Én úgy hallottam, hogy hirtelen megállt a szíve, ez okozta a halálát. Erre a tragédiára senki sem lehetett felkészülve
– sóhajtott Mihályi Győző egyik jóbarátja.
A színész idén augusztusban még fellépett a Székesfehérvári Királyi Napok elnevezésű, kilenc napon át tartó eseménysorozaton, méghozzá narrátorként. Élettel és tervekkel teli nyilatkozott a rendezvényről, nem sokkal azelőtt, hogy elragadta volna a halál.
– Biztosan elvonási tüneteim lennének, ha kimaradnék a szereposztásból. Augusztus az a Koronázási Szertartásjáték hónapja, micsoda dolog lenne, ha a Balaton partján lógatnám a lábamat. Nem jövök rá az okára, de örömmel tölt el, hogy minden évben rám gondol Szikora János rendező. A kezdetekkor, mikor bekerültem a darabba szertartásmestert játszottam, nem is volt egyszerű, hiszen István koronázásáról keveset tudtunk. Elmeséltem magát a történetet, igyekeztem minden apró mozzanatra felhívni a nézők figyelmet, s ez elnyerte az emberek tetszését. Következő évben már krónikást, aztán érseket testesítettem meg, ami felemelő érzés. Érsekként egy leendő királynak a fejére tenni a koronát gyönyörű pillanat, egyszerűen borsódzik a hátam. Olyan, mintha egy színdarabban rájössz valamire, megvilágosodsz. Új lendülettel vágok neki a szerepemnek, mesélőként fontos szerepem van abban, hogy vezessem és lekössem a nézők figyelmét
– mondta Mihályi Győző a koronazas.hu-nak adott interjújában.