Németh Kristóf bevallotta 48 évesen szeretne még egy kislányt
Szinte nincs olyan ember, aki ne emlékezne arra a pillanatra, amikor megjelent egy fiatal csibész a Mátyás király téren, és egy csapásra belopta magát a közönség szívébe. Németh Kristóf mára boldog családapa és férj lett, aki szinte mindent elért, amit annak idején kitűzött maga elé.
Németh Kristóf azon sztárok közé tartozik, aki mindig szívesen mesél a családjáról és az őt ért történésekről, amikbe bizony beletartoznak a szomorú és boldog pillanatok egyaránt.
hot!: Remek formában vagy! Gondolom, ez javarészt a boksznak köszönhető.
Németh Kristóf: Alapvetően amik szent célok az életemben, azok mellett mindig kitartok, és teljes erőbedobással csinálom.
Ilyen a szakmám, a családom és a barátaim szentháromsága, de szeretek kampányszerűen is belevágni valamibe, azt nagyon nyomni, és utána akár teljesen el is felejteni évekre.
A színház örök szerelem, és a Fórum Színház igazgatójaként töretlen kitartással dolgozom a kollégákkal évről évre új kulturális projekteken. Ilyen például a Visegrádi Nyári Színház, ami hatalmas sikerrel zárult ebben az évben is. Az idei színházi évadra is kész terveim vannak már, új bemutatóval, sőt 2015 nyarát is készítjük elő!
hot!: Mennyire volt jelen az életedben a sport?
N.K.: Gyerekkorom óta sportolok. Kicsiként atletizáltam, futottam, teniszeztem, kézilabdáztam, kosaraztam, majd később háromszoros magyar bajnok sportlövész lettem. Serdülőként aztán döntenem kellett, hogy az Európa-bajnokságra készülök-e vagy leforgatom életem első filmfőszerepét, amit Szántó Erika Gaudiopolisában játszottam. Innentől a versenysport-karrierem abbamaradt, és teljes mértékben a filmezés felé vettem az irányt.
hot!: Mit szólt a családod ahhoz, hogy belevágtál egy olyan kalandba, mint a Sztárbox?
N.K.: A feleségem nagyon jól ismer. Amikor mondtam, hogy jött egy ilyen megkeresés, én pedig szeretnék igent mondani rá, de beszéljük meg, ő pontosan tudta, hogy ez mivel jár. Ekkor azt mondta: ha én nagyon szeretnék valamit az életben, ő minden helyzetben mellettem lesz, és támogat. Ne feledkezzünk meg az edzőimről sem: a Veresegyházi Harcművészeti Központban Terebesi Csaba és Horváth Ferenc a két edzőm, akik a lehető legjobb irányba tereltek a felkészülés során.
Németh Kristóf édesanyja remek állapotban van
hot!: A sok munka mellett hogyan jut időd a családodra?
N.K.: Mindig fontos volt az életemben, hogy úgy osszam be a teendőimet, hogy senki se szenvedjen hiányt.
A gyerekeim igénylik apát, a munkatársaim a főnöküket, a feleségem pedig a férjét.
Szerencsére Zita hatalmas támaszom ebben, hiszen tudja, hogy nehéz időszak ez a családunkban, ez pedig nagy toleranciát igényel az ő és a gyerekek részéről is.
hot!: Gondolom, azért van bennük féltés is…
N.K.: A feleségem és Lóci fiam részéről igen, de a kisebb fiúk nem tudják, hogy apa bármilyen versenyben szerepel. Annyit látnak, hogy bokszolok. Illetve anyukám is nagyon félt, de mellettem áll.
hot!: Anyukáddal mennyire szoros a kapcsolatod?
N.K.: Szerencsére gyakran találkozunk édesanyámmal. Szentendrén lakom, de rendszeresen járok Budapestre. Neki viszont ott megmaradt a rezidenciája, a magánélete. Bevallom őszintén, nem hittem volna, hogy egy hihetetlenül energikus budai úriasszony lesz, főleg mivel elveszítette a legnagyobb társát az életben, édesapámat. Ráadásul nagyon is képben van, hiszen előbb tudja a pletykákat, mint bármelyik bulvárlap! (Nevet.) Fantasztikus asszony, szuper aktív nagymama, de főként egy nő, egy önálló individuum. Nemrégiben járt nálunk, hiszen Olivér fiamnak volt az első születésnapja, és mellé a csoda is megtörtént, hiszen
a tizenhét éves Lóci fiam is velünk volt.
„Apaként hangot adtam már az egyik edzőjénél annak, hogy két szót sem tudok váltani a fiammal”
hot!: Lóci már szinte önálló felnőtt. Mennyire féltetted őt a nagyvilágtól?
N.K.: Apaként hangot adtam már az egyik edzőjénél annak, hogy két szót sem tudok váltani a fiammal, annyira elfoglalt. Ő azt javasolta, hogy keressem meg a munkahelyén, a golfpályán: ott biztosan lesz lehetőségem beszélgetni vele. Működött! Vele is tervezem már, hogy elmegyünk kettesben néhány napot valahová. Ha vége a versenynek mindenképpen elutazunk majd Londonba, ami a kettőnk kedvenc városa. Lóci előbb repült, mint járt; az első útjai egyike a brit fővárosba vezetett.
hot!: Elég különleges a legnagyobb fiaddal való kapcsolatod, hiszen a válásod után évekig veled élt.
N.K.: Hároméves volt, amikor elváltunk az édesanyjával, és tízéves koráig nem volt fix párkapcsolatom.
Ott hosszú ideig ketten voltunk, alkalmanként kiegészülve édesanyámmal vagy a legjobb barátommal.
Zitát hamar nagyon megszerette, hiszen azóta ismeri, amióta én. Évekkel korábbra datálható ez, mint hogy az első randevú létrejött volna.
hot!: Ráadásul megajándékoztátok testvérekkel is.
N.K.: Igen, Lócinak lettek testvérei, ez pedig csodálatos dolog. Mindenhol boldog családok veszik körül, és szerencsére mindenhol otthon érzi magát.
„Az volt az álmom, hogy fiús apuka legyek”
hot!: Három fiú édesapjaként nem bánod, hogy nem lettél lányos apuka?
N.K.: Az volt az álmom, hogy fiús apuka legyek. Nem mondtam még le egy kislányról, de az első terv mindenképpen egy fiúgyermek volt. A másik az, hogy kettő legyen. Utána pedig jött az, hogy ha három fiam lenne, az azért lenne jó, mert három csávó egy családban az már valami. De itt jött be a képbe az, hogy ha viszont lenne egy vagány kiscsaj, akinek három bátyja van, szerintem annál nincs menőbb, de ez most nincs napirenden.
hot!: Mennyi időtök jut egymásra a feleségeddel?
N.K.: Most lett egyéves a legkisebb fiunk, a feleségem pedig most jutott el oda, hogy el tud menni egy este a barátnőivel csavarogni vagy bulizni.
Abba a szakaszba értünk, hogy élvezzük a szülői és a házastársi szerepeinket egyaránt, és a gyerekek mellett vissza tudnak jönni a kétfős programjaink.
hot!: Az utazás mindig ekkora szerelem volt?
N.K.: Számomra kamaszkoromtól fogva az. Az utazás élményt jelent, amivel megajándékozhatjuk magunkat és a gyerekeinket. A világot látva és megismerve sokkal többet lehet tanulni, mint az iskolapadban. Persze az iskola is nagyon fontos!
Gyakran eljátszom a gondolattal, hogy pár év múlva az életünk egyik felét egy tengerparton éljük, a másikat meg a Dunakanyarban, de ez most csupán álmodozás.
