„Olyan volt, mint az Alcatraz” – horrorisztikus iskolakezdésről vallott Bochkor Gábor
A rádiózás fenegyereke az iskolakezdés kapcsán elárulta, neki nem volt olyan vidám az első osztály, mint sok más gyereknek. Bochkor Gábor reggeli műsorában szinte horrorisztikus képet festett arról az iskoláról, ahol az első tanévét töltötte.
Bochkor Gábor ugyan már jó néhány évtizede maga mögött hagyta az iskolapadot, de a tanévkezdés ma is feleleveníti benne a rossz emlékeket. A cseppet sem vidám első tanítási napjának képe épp úgy él benne ma is, mintha csak tegnap történt volna. A Retro Rádió reggeli műsorában el is árult erről néhány részletet.
A műsorvezetőt a boldog óvodás élmények után szinte sokként érte az iskolakezdés, ami cseppet sem olyan volt, mint amire számított:
A külker oviban, ahova jártam, volt medence is, meg egy kis villamos az udvaron, azon lehetett játszani és különjáraton vittek a Gellért-hegyre, a Parlament mellől. Azt hittem, az iskola is ilyen lesz, és akkor innen bekerültem a Radnóti Miklós utcai iskolába, ami olyan volt, mint az Alcatraz. Vasrácsok voltak még belül is, fehér köpenyes emberek, akikre azt mondták, hogy ő a tanító néni meg bácsi és szinte sikolyokat lehetett hallani a folyosón. Nem akarom itt bántani azt az iskolát, de a medencés óvoda, meg a balatoni nyaralás után bementem ebbe a szürke, vasrácsos épületbe és úgy éreztem magam, mint egy javító-nevelő intézetben.
− Arra is emlékeszem, hogy a szüleim elvittek előtte fodrászhoz és levágták elől a hajam, nagyon hülyén néztem ki, és attól is rosszul éreztem magam. Aztán rögtön az év elején elvittek minket beoltani és a Kresz Gézába kellett bemenni, ahol várt egy orvos, akkora injekciós tűvel, hogy maga a tű olyan vastag volt mint egy toll betétje” – tette még hozzá Bochkor.
Bochkor Gábor hamar kiszabadult a rácsok közül
Szerencsére a rádiósnak nem kellett sokáig tűrnie a kiképzőtábori hangulatot, hiszen édesapja munkája miatt a család az első év után külföldre költözött, így a második tanévet már sokkal jobb körülmények között, boldogan kezdhette:
Hál’ Istennek csak egy évig jártam oda, mert a következő évben már Németországba költöztünk és az ott teljesen más volt. Ott még az elsősökre is irigykedtem
