Majoros Hajni: Nem vagyok hibátlan anyuka
Egyetlen anyának sem könnyű. Majoros Hajni mer erről őszintén beszélni, és minden nehézség ellenére jókedvűen és pozitívan tekint a jövőbe.
A Majoros családban is becsengettek: Majoros Hajni és Majka nagyobbik fia, Marci a napokban kezdte el a hetedik osztályt, a kisebb, Oli pedig a harmadikat. Nagyon jól sikerült a nyár, és mivel az edzések már július közepén elkezdődtek, könnyebben ment a váltás.
– Számomra teljesen hihetetlen, hogy már ilyen nagyok! Szerencsés vagyok, mert mindkét fiam nagyon okos. A kicsi nagyon jól vette az első két év akadályait, remélem, így lesz ez idén is. Marci már rutinosabb, és teljesen olyan, mint az apja! Abban az iskolában, ahova járnak, minden negyedévben szövegesen értékelik a diákokat, ebből pedig kiderült, hogy rendkívül éles a logikája. Ezt persze a hétköznapokban is tapasztalom! – kezdte a hot! magazinnak Hajni, majd folytatta:
– Marci végtelenül jóindulatú gyerek, viszont néha nem érzi, hogy mi az, ami a felnőtteknél belefér a vicc kategóriába.
Egy ideje igyekszem megtanítani neki, hogy hol a határ, de nagyon figyelek, nehogy letörjem a szarvát ezzel kapcsolatban.
Hiszen iszonyatosan szeretem, hogy ennyire vicces és humoros! Oliban is látom Petit (Majoros Péter, Majka – a szerk.): olyan, mint egy szócső! Ami a szívén, az a száján, semmi sem marad titokban, mindent részletesen elmond.
„Az én türelmem nagyjából öt perc!”
Az egykori modell iszonyatosan büszke mindkét fiára. Mindketten szép jegyeket hoznak haza az iskolából, ráadásul a tanulásban sem igényelnek sok segítséget.
– Úgy látom, hogy Marcinak van ezzel kapcsolatban felelősségtudata. Persze előfordult, hogy akadt valami más, ami fontosabb volt neki a leckeírásnál, de alapvetően gyorsan tanul. A pandémia alatt azonban megtanultam, hogy a közös tanulásnál az én türelmem nagyjából öt perc! Ezért amikor betegség miatt kihagyott két-három hetet, tanárt hívtam hozzá.
Egyébként már gyerekkoromban sem szerettem tanulni, mert ha valami nem érdekelt, irgalmatlan hosszú időbe telt, mire megtanultam. Marcinak viszont elég egyszer-kétszer elolvasnia, és máris tudja! Csakúgy, mint az apja
– mosolyodott el az édesanya.
„Peti nem nagyon szereti a meglepetéseket”
A család nyara igencsak sűrű volt, ezért Hajni nem bánta, hogy az iskola kezdetével újra visszatértek a rendes kerékvágásba. Rengeteg élményt szereztek, ebből az egyik egy fantasztikus meglepetés volt.
Peti nem nagyon szereti a meglepetéseket, ő inkább másnak szeret ilyesmit szervezni.
– Ebben jól kiegészítjük egymást, hiszen nekem sosem tűnnek fel a furcsaságok, könnyedén sodródom az árral. Peti viszont mindent tudni akar, mindent kiszagol, nem lehet előtte titkolózni. Én viszont megpróbáltam! A születésnapjára szerveztem egy másfél napos kiruccanást Münchenbe, ahol Justin Timberlake adott koncertet. Mindent elterveztem: direkt bepakoltattam az Atyaúristent is a táskájába, hogy fogalma se legyen arról, mi lesz a program. Talán csak a sícucca maradt ki! Erre az indulás előtti napon már vigyorgott, hogy sejti, mire készülök. Persze tagadtam, amikor felhozta Justint, de láttam rajta, hogy már előre örül és bólogat, hogy ez egy igazán jó ötlet – nevetett, majd folytatta:
– Minden szuperül sikerült, ráadásul olyan jó helyet kaptunk a koncerten, hogy mindkettőnknek adott pacsit Justin! Zseniális volt!
Majoros Hajni úgy véli, jó úton vannak
Hajni tehát minden tőle telhetőt megtesz azért, hogy jó anya és feleség legyen, arra azonban mindig ügyel, hogy ne legyenek túlzott elvárásai önmagával, a fiaival vagy a házasságával kapcsolatban.
– Amikor megszülettek a gyerekek, anyaként még kerestem önmagam. A nevelésben eleinte voltak zökkenőink Petivel. Mivel ő kevesebb időt töltött a gyerekekkel, kicsit engedékenyebb volt velük, mint én. Ez egy tanulófázis volt mindkettőnknek, mára pedig eljutottunk odáig, hogy a gyerekekkel kapcsolatos témákat előbb ketten megbeszéljük, majd aztán ehhez tartjuk magunkat – mesélte Hajni, majd hozzátette:
Nem vagyok hibátlan anyuka. Az életben semmit sem lehet hibamentesen produkálni. A legfontosabb az, hogy önazonos legyek.
– Büszke vagyok arra, hogy a fiaimnak sikerült átadnom értékeket, meg arra, hogy például, ha megették a vacsorájukat, szó nélkül berakják a tányérjukat a mosogatóba. Nehéz és fárasztó menedzselni egy családot, de azt látom, hogy jó úton vagyunk, a hibák pedig arra vannak, hogy tanuljunk.
